Hafigyelszhallod

Tudod mire gondol a költő miközben tollát koptatja? Lelke rázkódik, mint viharban bukdácsoló ladik tatja. Senyvedve fut ám végig a papírroston az író irónja, Miközben inog alatta szép lelkének izzó vastrónja. Papírra veti, bántja mi csalódás, remény és ármány, Fájdalmában, búban rostokló szíve merő kő és zárvány. S ha öröm éri, szívében zord télen is… Tovább »

Mikor az ember útnak indul senki nem löki meg, egyszerűen oda születik, és sehol sincs, hogy ez választható lenne. Menni kell és kész. A születés pillanatában már az utunkon vagyunk, az elején még visznek minket és rácsodálkozunk az út melletti élőre, élettelenre. Tanuljuk az út ritmusát, majd zsengeként botorkálni kezdünk, tétován és csaponva cikázunk, néha… Tovább »

Az embert néha bolond ötlet járja át és terveket kezd kovácsolni a jövőre nézve. Vagy épp szövöget, mint hálójában a pók, aztán az Élet úgyis beleszól. Elhangoznak ígéretek, hogy én “SOHASEM” fogok ezt vagy azt tenni, és nem találom ezt, vagy azt….fenét! A legnagyobb tervgazdálkodás folyik, és nem kell hozzá cucializmus, csak józan ész, egy… Tovább »

Mondhatnám a Föld az Ígéret földje, hisz annyi ígéret hangzik el  egyetlen nap alatt ajkainkról ahány csillag látszik az égbolton csillagfény idején. Oly könnyű ígérni, és oly nehéz betartani. Mennyivel jobb lenne, ha nem üres szavak, hanem felelősségteljes ígéretek hangoznának csak el ajkainról. Mennyi csalódás, mennyi kín elkerülhető lenne, ha megtennénk mindet azért, hogy ígéretünhöz… Tovább »

Sok millárd ember éli életét, és minél többen leszünk, annál több lesz a gyáva is, ki olyannyira félti mit neki hullajtottak, hogy beletörődik sorsába. Egy gyávára a Nap is másképp süt, örökké a felhők mögül les rá, mert értetlenül tekinti mozgásképtelenségét. Senki nem azt mondja, hogy fejest kell ugorni a soha nem látott medencébe, az… Tovább »

Nem tudom, hogy hányszor fogom elővenni ezt a kaptafát, de ma megint meg kell tennem. Egy gyerek sohasem lehet eszköz a szülők háborújában. Egy gyerek tabu, egy gyerek nem tehet arról, hogy szülei nem értik meg egymást. Milyen ember, és milyen szülő az, ki vérét és húsát használja fel a volt szeretett elleni harcban. Alantas… Tovább »

A szerelmes Nő örök, örökifjú és örök szépség, nincs hozzá fogható. Egy szerelmes Nő tekintetében minden ott van. Az elmúlt évek gyötrő fájdalmai, a magány fátyola, az elhagyatottság fájó érzése. De ha szerelmes? Olyan mint egy virág, mit eső élesztett fel, mi kinyitotta meseszép szirmait. Tekintete árulkodik, mozgása és hangja ellágyul, egy lágyan vibráló aura… Tovább »

Egy igaz történet gurult ma elő virtuális tollam hegyéből. Egy bolondnak gondolt idős emberről, ki tanúbizonyságot adott a kitartásról. Nem kell feltétlenül ítélni, mert az idejekorán hozott ítélet ítélkezik a sietős bíró feje felett is… A lentebb leírtak valós személyről szólnak, ki már nem él, és ezen írással állítanék emléket tiszteletem jeléül. Jeléül annak, hogy… Tovább »

A legzöldebb örökzöld zöldell épp körülöttünk, virgonc színpalettát felvonultatja mire minden nap kéne figyelni. Lehet egy szép gondolat, egy vers, egy dal örökzöld, mi az időn át elkíséri az emberfiát, érzéseket és gondolatokat keltve bennünk. Lehet egy éven át zöldbe burkolózott fenyő, mi kiállja az évszakok kínzását és az év minden napján zöld színpompával örvendezteti… Tovább »

A Ruha teszi az embert? Valóban? Kisebb hiba van ebben a Falóban… Igen, valóban fontos a megjelenés, de csak akkor van értelme, ha az ember is megjelenik vele. Mert lehet a legdrágább kosztüm, vagyont érő cipő, csillogó ékkősor, menő öltöny, szuperdrága óra… csak a bennük rejlő ember teheti valódi megjelenéssé saját magát. Szinte viszolyogni tudok… Tovább »