A pofáraejtés művészete
Hűűű, dejóóó… Hány helyen hallom mostanában ezt? Túl sok. Jön a hatalmas nagy lelkesedés, aztán pedig egy laza hátraarc. Aztán másnak megint Hűűű, dejóóó. Én meg hűű, de utálom. Valahol van valami képzés, szeminárium, vagy valami titkos iskola. Ebben most már biztos vagyok. Én, hogy más, azt nem tudom. Igazi tehetségek és művészek lepik el… Tovább »

Nem értem az embereket, pedig nem vagyok külső szemlélő csupán. Mint az ovisok…, de tényleg dedós módjára szeretünk és utálunk. Utálatunk tárgya lehet bármi, a bármi bár mi ne legyünk. Az önutálatnál hülyébb dolgot nem tudok elképzelni, ha mégis van ilyen (mert van sajnos), akkor ajánlok egy gyorsvonatot, mivel szembefutni sziveskedjen az illető…Vannak fóbiák, miket…