Hafigyelszhallod

Az ölelés fifikája…

Foto:www.zug.hu Mindenki képes erre a dologra, kérdés, hogy megteszi, vagy CSAK elvárja. Ebből is van kismillió fajta, hála Istennek, mert ugye van haveri hátbalappogatás, különleges karolgatás,baráti, szenvedélyes, állati, veszélyes, vígasztaló, búcsúzó testvéri… Természetesen a prímet az anyai viszi el. Ölelés… akár a könnycsepp,vagy épp egy mosoly ez is arról árulkodik, hogy kimutatjuk azt mi emberré, igaz… Tovább »

Bolondok közt, avagy a Barátok közt után szabadon

Ez az egyik legelső blogocskám, de a ma történtei motiváltak arra, hogy ismét megosszam, ki eddig nem tudta, most kiredül, hogy oktatóként ténykedem. Ez emlékeztető számomra, nevetni való számotokra 🙂 A dátum ez év február 24… Az “ólmos eső” idejében történt velem, vigyázat…ragadós…mármint a nevetés…. Mai napon éves szinten is ritka kavalkád volt. Nevetőizmokat melegítsétek… Tovább »

Mezítláb a fűben…

Tedd meg…Tedd meg egyszer legalább az életedben. Kell, hidd el nekem. Kapni fogsz, kapni, nem is keveset. Érzést fogsz kapni, lendületet és vágyat arra, hogy mégegyszer és még egy kicsit. Cipők és papucsok, tutyik, szandálok és csizmák rejtik el lábunk. Pedig ahogy arcunk vágyik a szél érintésére, úgy talpunk is vágyik új élményekre. Élmény, mi… Tovább »

Csoki…a Bálvány…

Hajajj… bálványimádók! Csoki-szanok és Gombóc Artúrok…Én is “artúroskodtam” ma rendesen, de a melegre való tekintettel a Pizai ferdetorony döntögető puhított “Shortcsokit” majszoltam oly bőszen, hogy holnap elmegyek legalább egyszer egy konditerem előtt, de csak előtte. Be én nem megyek, sok erős néni és bácsi sok vasdarabbal hadonászik. Én meg félek. Izompólókkal torreádoroskodnak, és habtestem nem… Tovább »

“Nyerítvecsipkedők”

Olyan iskolába jártam, ahol nyárra feladatot kaptunk…. Rovargyűjteményt kellett összehozni, nekem meg lett egy vad ötletem….Egy vad ötlet, mi oly sokszor vitt slamasztikába, viszont ezen ötletek miatt gyerekkorom élményeben gazdaggá vált, és emlékei egész életemen át kísérni fognak. Visszatekintve gyűjtögető akcióm mozzanataira előtör belőlem a nevető ember, de mellette erős fejcsóválásba is kezdek, mertmi akkor… Tovább »

A hiány…

Hiánya annyi mindennek lehet…Lehet egy országnak, egy intézménynek,egy vállalkozásnak,  egy személynek. Lehet leltárhiány, vagy épp hiánycikk, de vanolyan hiány, mi nem mérhető  sem diagrammokkal, számokkal, strigulákkal. Érzelmi okokból kifolyólag van hiány, sok helyen, sok embernek, és sokszor nem is vesszük észre, és van mikor annyira elhatalmasodik rajtunk, hogy már irányítja gondolataink…. Hiány. Egy utálatos szó, mi… Tovább »

Ma malacom van…

Ma Malacom van… de tényleg. Néha erőt vesz rajtam egy két lábon járó malac, ami kicsörtet a konyhába és beleles minden lábosba, iszonyatos pusztítást tart a hűtőbe, túr és fal. Tényleg jó 🙂 . Hála Istennek olyan az alkatom és alakom, hogy nyugodtan ehetek és a pocakomban egy vasbödön ficereg. Lényeg, hogy nem kell plusz… Tovább »

Huckleberry Finn barátja voltam….

Ma egy kis történet “Rólam”, mikor még elég hülye voltam, hogy hülyeségeket csináljak, illetőleg hülyét magamból….meg másokból is….  A történtek idején döngettem a 8 éves kort…alulról….Kezem közé kaparintottam  Tom Sawyer kalandjait, és annyira megtetszett, hogy kitaláltam én oktondi…,hogy végrehajtom. TUTAJT ÉPÍTEK……. Az ötletbe bevontam két osztálytársam, kik vigyorogva kaptak a lehetőségen. Terveztünk…jó…megcsináljuk a tutajt, de… Tovább »

Kotta az arcon?

Már születésünkkor születik meg velünk, és velünk él, míg élünk. Lehet megpróbálni azt, hogy ukmukkfukk megszabadulunk tőlük, de felesleges erőfeszítés. Mert megszépít, és karaktert ad a semleges mimikához. Érték, mi a korral, és a tapasztalattal jön elő. Jelzés arra, hogy éltél, hogy valamin elgondolkodtál, hogy volt a mi fájt Neked. A szem a lélek tükre?… Tovább »

Egycsepp…könnycsepp…

Foto:www.hazipatika.com Hihetetlen kreálmány az ember, annyi mindenre képes, és az érzelmek olyan tárházát tudja bemutatni, mire más élőlény nemigen képes, csak sokszor nem mutatjuk, rejtjük a világ “szeme” elől. Félve a megítéléstől, lesajnálástól és néha még az együttérzéstől is. Nem mutatjuk ki ha szomorúak vagyunk, ha félünk, ha szeretünk, de nem mutatjuk, ha dühöngünk, vagy… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!