Hafigyelszhallod

Egy ember megismerése olyan mint egy új könyv a kezedben. Fel kellett tűnnie a borítójának, a címének és a formájának. Néha előfordul, hogy előbb ismersz egy könyv belsejében lévőt, mint láttad volna, de néha neki kell állni lapozni. Olvasni egy élő emberi könyvet. Csak Rád van bízva, hogy milyen könyv érdekel, mit és Kit akarsz… Tovább »

Egy jó dolog…lehet. Aggódni valamiért, vagy épp Valakiért. Aki aggódik érez, akiért aggódnak nem feltétlenül. Valahogy egy olyan furcsa érzés ez, mit ezerféleképp lehet megmagyarázni. Vagy épp pár szóval. Néha óvis módon, néha fennkölten aggódunk. Aggódunk azért aki fontos számunkra. A nagy kérdés a mérték. A mérték, hogy mennyire fontos, és mennyire aggódunk. Lehet féltésnek… Tovább »

Megint és megint, sőt megint… Vagány a magány? Nem inkább vágány, holtvágány? Menő egyedül lenni, és a kapcsolatért igazából semmit tenni? Tényleg unom a média azon kinyílvánításait, hogy ez mennyire jó. Hiszi a piszi. Van egy adott fogyasztói társadalom, mi arra építkezik, hogy légy egyedül, így többet vásárolsz. A négy fal között jobban vagy ha… Tovább »

Hűség vagy hülyeség? Manapság ez itt a kérdés a lenni, nem lenni mellett. Oly könnyedény húnyunk szemet a hűségre fittyet hányóknál, hogy az már szinte hihetetlen. Vannak ennek okai bőven, felszínes és sekély érzelmű emberek garmadája rohangál az utcákon. Olyan dolgok sikkadnak el miknek örökérvényűnek kéne lenni. Csak elvárásokkal nem lehet élni, nem lehet csak… Tovább »

Gyerekkoromban különös vonzalmat éreztem a térképek iránt. Valami különleges varázslatot éreztem, ha bűvölhettem őket, függetlenül, hogy történelmi, vagy földrajzi volt, lekötött órákig. Kalandozni kezdett képzeletem, és bejártam a hegyeket és völgyeket, hajóztam, és harcoltam. Mindezt egyetlen térkép segítségével. Ma is kezembe került egy atlasz, és egy furcsa ötletem támadt. Vajon milyen térkép mutatja meg az… Tovább »

Ki tudja eldönteni, hogy egy érzés sok vagy kevés? Ki tudja megmondani? Az élet? A pillanat? A sors szeszélye? Nem tudom…Minden ember válaszokat keres, mindenki kérdéseket tesz fel. Másnak avagy saját magának, de sosem tudjuk mikor melyikre érkezik megoldás. Vannak dolgok miket ki kell mutatni, vannak miket el kell rejteni, de ha igazán érzel, ha… Tovább »

Annyi minden jelezheti, hogy jó avagy rossz úton járunk. Figyelni kell a jelekre, lehetnek parányiak, lehetnek hatalmasak is. Útjelzőink várnak ránk, vágynak figyelmünkre, készek tudásuk, figyelmezetésük átadni. Csak nyitott szemmel kell járni, és nem lehorgasztott fejjel. Ki csak a földet bámulja sosem látja az eget, de ki csak a légbe mered könnyen bukik orra. Az… Tovább »

Ez az egyik legelső blogocskám, de a ma történtei motiváltak arra, hogy ismét megosszam, ki eddig nem tudta, most kiredül, hogy oktatóként ténykedem. Ez emlékeztető számomra, nevetni való számotokra 🙂 A dátum ez év február 24… Az “ólmos eső” idejében történt velem, vigyázat…ragadós…mármint a nevetés…. Mai napon éves szinten is ritka kavalkád volt. Nevetőizmokat melegítsétek… Tovább »

Egy öregember ül kis háza előtti kopottas fapadján. Kis falujában mindenki ismeri és tiszteli. Deres haja őszbe fordult rég, szakálla hosszú, mellét verdesi. Nyár délután házikója hűs árnyékából figyeli az előtte zajló életet. Van a közelben egy tó, hova odakaptak városi fiatalok, és bőszen robognak el előtte nap, mint nap. Ez a nap más… valahogy… Tovább »

Lehet, hogy valaki most bolondsággal vádol majd, de nem érdekel. Szerintem aki igazán bátor, pont az aki sokat kételkedik magában. Nem fél, kételkedik. Mer lépni és élni, de kételkedik. Mert bátor lépéssel nyit az ismeretlen felé, de pontosan tudja, hogy lehet nem biztos talajra tette lábát. Bátorság kell az élethez is, nem tehetjük meg, hogy… Tovább »