Hafigyelszhallod

Szóval asztalhoz ültünk, ültettek minket, mikor megszülettünk. Senkit nem érdekelt, hogy tudunk-e játszani, a lapokat már leosztották nekünk.  Az Osztó az Élet, csini kis csokornyakkendővel vigyorog az asztal túloldaláról. Vigyorogva várja mit játszunk meg, és mit hagyunk neki meg. A szabályokat Ő találta ki, Nem kérdezett meg, csak odaültett Minket. Játssz, hogy hogy tudsz…Senkit nem… Tovább »

Hűűű, dejóóó… Hány helyen hallom mostanában ezt? Túl sok. Jön a hatalmas nagy lelkesedés, aztán pedig egy laza hátraarc. Aztán másnak megint Hűűű, dejóóó. Én meg hűű, de utálom. Valahol van valami képzés, szeminárium, vagy valami titkos iskola. Ebben most már biztos vagyok. Én, hogy más, azt nem tudom. Igazi tehetségek és művészek lepik el… Tovább »

Egy jó dolog…lehet. Aggódni valamiért, vagy épp Valakiért. Aki aggódik érez, akiért aggódnak nem feltétlenül. Valahogy egy olyan furcsa érzés ez, mit ezerféleképp lehet megmagyarázni. Vagy épp pár szóval. Néha óvis módon, néha fennkölten aggódunk. Aggódunk azért aki fontos számunkra. A nagy kérdés a mérték. A mérték, hogy mennyire fontos, és mennyire aggódunk. Lehet féltésnek… Tovább »

Megint és megint, sőt megint… Vagány a magány? Nem inkább vágány, holtvágány? Menő egyedül lenni, és a kapcsolatért igazából semmit tenni? Tényleg unom a média azon kinyílvánításait, hogy ez mennyire jó. Hiszi a piszi. Van egy adott fogyasztói társadalom, mi arra építkezik, hogy légy egyedül, így többet vásárolsz. A négy fal között jobban vagy ha… Tovább »

Néha olyan dolgok látnak napvilágot, minek okán az összes hajam szála égnek áll. Giccsháború van folyamatosan. Csak most nem az anyagi világ palettáján, hanem itt a virtualitás elektronikus egén. Sok dolgot nem értek, sok dolog nagyon szép, még az egyszerűségében is, miért kell agyonverni azzal, mire nincs is szükség? Az internet tele van képekkel és… Tovább »

Hűség vagy hülyeség? Manapság ez itt a kérdés a lenni, nem lenni mellett. Oly könnyedény húnyunk szemet a hűségre fittyet hányóknál, hogy az már szinte hihetetlen. Vannak ennek okai bőven, felszínes és sekély érzelmű emberek garmadája rohangál az utcákon. Olyan dolgok sikkadnak el miknek örökérvényűnek kéne lenni. Csak elvárásokkal nem lehet élni, nem lehet csak… Tovább »

Gyerekkoromban különös vonzalmat éreztem a térképek iránt. Valami különleges varázslatot éreztem, ha bűvölhettem őket, függetlenül, hogy történelmi, vagy földrajzi volt, lekötött órákig. Kalandozni kezdett képzeletem, és bejártam a hegyeket és völgyeket, hajóztam, és harcoltam. Mindezt egyetlen térkép segítségével. Ma is kezembe került egy atlasz, és egy furcsa ötletem támadt. Vajon milyen térkép mutatja meg az… Tovább »

Ki tudja eldönteni, hogy egy érzés sok vagy kevés? Ki tudja megmondani? Az élet? A pillanat? A sors szeszélye? Nem tudom…Minden ember válaszokat keres, mindenki kérdéseket tesz fel. Másnak avagy saját magának, de sosem tudjuk mikor melyikre érkezik megoldás. Vannak dolgok miket ki kell mutatni, vannak miket el kell rejteni, de ha igazán érzel, ha… Tovább »

Annyi minden jelezheti, hogy jó avagy rossz úton járunk. Figyelni kell a jelekre, lehetnek parányiak, lehetnek hatalmasak is. Útjelzőink várnak ránk, vágynak figyelmünkre, készek tudásuk, figyelmezetésük átadni. Csak nyitott szemmel kell járni, és nem lehorgasztott fejjel. Ki csak a földet bámulja sosem látja az eget, de ki csak a légbe mered könnyen bukik orra. Az… Tovább »

Ez az egyik legelső blogocskám, de a ma történtei motiváltak arra, hogy ismét megosszam, ki eddig nem tudta, most kiredül, hogy oktatóként ténykedem. Ez emlékeztető számomra, nevetni való számotokra 🙂 A dátum ez év február 24… Az “ólmos eső” idejében történt velem, vigyázat…ragadós…mármint a nevetés…. Mai napon éves szinten is ritka kavalkád volt. Nevetőizmokat melegítsétek… Tovább »