Hafigyelszhallod

Szóval asztalhoz ültünk, ültettek minket, mikor megszülettünk. Senkit nem érdekelt, hogy tudunk-e játszani, a lapokat már leosztották nekünk.  Az Osztó az Élet, csini kis csokornyakkendővel vigyorog az asztal túloldaláról. Vigyorogva várja mit játszunk meg, és mit hagyunk neki meg. A szabályokat Ő találta ki, Nem kérdezett meg, csak odaültett Minket. Játssz, hogy hogy tudsz…Senkit nem… Tovább »

Egy ember megismerése olyan mint egy új könyv a kezedben. Fel kellett tűnnie a borítójának, a címének és a formájának. Néha előfordul, hogy előbb ismersz egy könyv belsejében lévőt, mint láttad volna, de néha neki kell állni lapozni. Olvasni egy élő emberi könyvet. Csak Rád van bízva, hogy milyen könyv érdekel, mit és Kit akarsz… Tovább »

Gyerekkoromban különös vonzalmat éreztem a térképek iránt. Valami különleges varázslatot éreztem, ha bűvölhettem őket, függetlenül, hogy történelmi, vagy földrajzi volt, lekötött órákig. Kalandozni kezdett képzeletem, és bejártam a hegyeket és völgyeket, hajóztam, és harcoltam. Mindezt egyetlen térkép segítségével. Ma is kezembe került egy atlasz, és egy furcsa ötletem támadt. Vajon milyen térkép mutatja meg az… Tovább »

Egy öregember ül kis háza előtti kopottas fapadján. Kis falujában mindenki ismeri és tiszteli. Deres haja őszbe fordult rég, szakálla hosszú, mellét verdesi. Nyár délután házikója hűs árnyékából figyeli az előtte zajló életet. Van a közelben egy tó, hova odakaptak városi fiatalok, és bőszen robognak el előtte nap, mint nap. Ez a nap más… valahogy… Tovább »

Vannak olyan bolondok kik  “definiciókat” hoznak létre olyan dolgokra is mikre nem is lehetne. Ma olvastam az ajándék fogalmát, ami egy nagy hülyeség volt, ebből az apropóból jött az én “ajéndékfogalmam”. Egyben biztos vagyok, hogy borzalmasan sok ember jár tévúton. Ajándékügyben is, hisz akkora marhaságoknak ülnek fel miket az irányításra teremtett média sugall a bolondok… Tovább »