Ma malacom van…

Ma Malacom van… de tényleg. Néha erőt vesz rajtam egy két lábon járó malac, ami kicsörtet a konyhába és beleles minden lábosba, iszonyatos pusztítást tart a hűtőbe, túr és fal. Tényleg jó 🙂 . Hála Istennek olyan az alkatom és alakom, hogy nyugodtan ehetek és a pocakomban egy vasbödön ficereg. Lényeg, hogy nem kell plusz tükör azért… Ma ilyen napon van, és tényleg ami ehető kategóriába tartozik azt megeszem. Mondhatni “Konyhamalaccá” léptettem magam elő, és a mai napon büszkén viselem eme titulust. Jó, azért senki ne gondolja azt, hogy miután felfaltam mindent, még röfögök is és keresek egy iszappakolásos dagonyát, azt azért nem…

Néha előnyös, ha valaki így tud malackodni, mert legalább minden eltűnik, és a régi mondás szerint, ha az étel elfogy másnap jó idő lesz. Tehát, ha holnap jó idő lesz annak én és malactársaim leszünk az okai, és nem a távozó front. Előre fürdöm a holnapi dicsfényben, mert a meteurológusok is ezt mondták, bár… Vidékem az idősek ugye azt mondják..pesti ember mond amit akar, és főleg egyszerre mindent, csak ki kell belőle válogatni…

Folytatván malackodásom, mi ugye mindenre kiterjedt, sülthúsra, sajtra, paradicsomra, joghurtra, halálos hízást okozó fehér kenyérre, aztán mitegy i-re a pont egy tál eská málnát paszíroztam begyembe, és most pocakom feszül, mint egy afrikai harci dob. Tudom, hogy akik most fenemód diétáznak kicsit szidják felmenőim, de most ezt sem bánom, de van amit igen. Azokat sajnálom, kik ezt nem tudják megtenni, és nem önként vállalt diétán vannak. Sok ember nem is tudja mit jelent az, hogy éhesnek lenni. Szűkűlő gyomor, hasi fájdalmak, és az éhínségre kárhoztatott iszik, hogy legyen valami a gyomrában, de nem sokat segít. Elmegy a boltok és kifőzdék előtt és korog a gyomra. Ha teheted, és engedi segíts azokon, kik nem tudnak malackodni, mint te vagy én.

Amikor pedig a malackodásban eljutottam arra a pontra, hogy elég, (mert mindent felfaltam ami ízlett) akkor letottyantam ide teknics elé és tévétorna helyett a kalvit püfölöm. Ma nem érdekel az sem hogy reggelizz, mit egy király, ebédelj polgárként, és vacsorázz, mint egy koldus. Ma a teljes társadalompiramist egybegyúrtam, mert nem érdekel a koleszterint, ami épp most bűnöző, se a zsírsavak, akár telítettek akár nem… Miért? Mert éhes voltam és pont, és nem kell nekem ahhoz eső, hogy akkor egyek mikor jól esik…

Hogy jó kőmíveshez méltóan beburkoltam mindent annak inkább örülni kéne, és az aki az általam elpusztított ételeket készítette most glóriát érezhet a feje felett, mert a szakács legnagyobb dicsősége, ha az általa elkészített étel jóízű falatozás után válik semmivé. Ezért becsülendő az, ki asztalodra ételt tesz, mert kérészéletű se lesz az étek, és a jóllakott mosoly, manapság ritkább kincs, mint kéne hogy legyen…Az pedig, ki eszik inkább és nem inkább iszik lehet, hogy jobban fogja becsülni a gondoskodás, mint az ivócimborákat és a sörlevest, meg a sörkenyeret és a sörpitét…

Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a pusztításnak egy komoly hátránya is van…Sok mosogatni való is akad utána, azt pedig én…mondhatni nem mívelem. Bármi mást…csak azt ne…