1.0Hafigyelszhallodhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.huSuttogó Gabrielhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/author/suttogo_gabriel/<strong><em><span style="color: #000000">Egy öregember ül kis háza e</span></em></strong><a href="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/08/a-tulipanna-valtozott-kiralyfi-04.jpg"><img class="alignright size-full wp-image-545" src="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/08/a-tulipanna-valtozott-kiralyfi-04.jpg" alt="a-tulipanna-valtozott-kiralyfi-04" width="298" height="200" /></a><strong><em><span style="color: #000000">lőtti kopottas fapadján. Kis falujában mindenki ismeri és tiszteli. Deres haja őszbe fordult rég, szakálla hosszú, mellét verdesi. Nyár délután házikója hűs árnyékából figyeli az előtte zajló életet. Van a közelben egy tó, hova odakaptak városi fiatalok, és bőszen robognak el előtte nap, mint nap. Ez a nap más... valahogy furcsán vetül az árnyék, gondolja. Tán megen vihar lesz, és azon gondolkozik, hogy elhunyt felesége kedvenc virágját be kéne vinni. Mikor indulna befelé, kocsik érkeznek, és pont a háza előtt állnak meg, bevárni a többi érkezőt. Az öreg elnézi a napszemüveges fiatalokat és mosolyog, mosolyog életkedvükön fiatalságunkon, saját maga múltján réved el egy pillanatra...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Aztán észreveszi, hogy az egyik ifjú tárcája kiesik, pont az Ő orra előtt szanaszét hullanak belőle papírjai és kártyái. Az öreg fájós derkát nem kímélve lehajol és szedegetni kezdi. Közben szól a fiatalembernek, hogy elhagyott valamit....</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">A fiatalember megfordul és mosolyogva közelít, segítségére lesz, s míg szedegetik a tárca tartalmát egyre több mosoly kerül arcukra. Az ifjút meglepi az Öreg életkedve, és lendülete, mit ki sem nézett belőle. Élet árad az ősz tincsek alól, barátság a szürke szemekből...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Mikor mindent összedtek, az Öregben felvetődik egy kérdés...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">-Ejj, nem bírom  ki, hogy meg ne kérdezzem tőled mi ez a sok kártya tenálad?</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">-Tudja bácsi ezek bankkátyák, ez meg pontgyűjtő kártya, ez meg tankolási kártya....</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">-Jó...Ezt én nem értem. Minek gyűjtesz pontokat?</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Tudja ezért vásárolni tudok, ezért meg kedvezményeket kapok, ezért pedig élményekhez tudok jutni. Utazni, szórakozni, és sok örömet szereznek nekem. Ezért nagyon örülök, hogy nem hagytam el...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">-Tudod fiam mondok Neked valamit, egy Öreg tanácsát. Ne kártyákon gyűjtsd életedet, és életed élményeit. Hanem a szívedben, mert ezeket a kártyákat most is elhagytad volna, de ha jó szíved van, azt sosem hagyod el. Az emlékezet legyen a füzet mibe bevésed mi volt örömed és bánatod. A szívedben őrizd a szerelmet, és a szomorúságot. A lelkedben pedig őrizd féltő gonddal a hited, a hited magadban, és másokban. Ezek csak kártyák fiam, és nem az életed...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">A fiatalember megállt, mert érezte, hogy akkor és ott tanult, tanult és nem akármit. akkor vette észre, hogy az összes társa köréjük gyűlt. Csendben hallgattak és figyeltek. Az ifú tekintete a kis ház udvarára tévedt, hol a hasogatott fa állt nagy rakásban, hisz az Öreg abban fáradt el, majd a horizonton feltűnő felhőkre nézett...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">-Tudjátok mit? Az eső úgyis elverne minket... viszont itt volna mit csinálni! Hordjuk be az a fát... nem lenne jó ha megázna...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Az Öreg csodálkozón nézett a sok mosolygó arcra, és boldog mosollyal invitálta a szeretet napszámosait az udvarába, egy könnycseppet morzsolt el megfáradt szemében, és csak szakálla hallotta mormogását... "Ehhen... van még jó a Nap alatt..."</span></em></strong>rich