1.0Hafigyelszhallodhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.huSuttogó Gabrielhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/author/suttogo_gabriel/<strong><em><span style="color: #800080"><a href="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/07/1241naplemente-med-6F252E1A03A1174B8EA2A3A31AE3DBD6.jpg"><img class="alignright size-full wp-image-448" src="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/07/1241naplemente-med-6F252E1A03A1174B8EA2A3A31AE3DBD6.jpg" alt="1241naplemente-med-6F252E1A03A1174B8EA2A3A31AE3DBD6" width="300" height="300" /></a></span></em></strong><strong><em><span style="color: #800080">Sok millárd ember éli életét, és minél többen leszünk, annál több lesz a gyáva is, ki olyannyira félti mit neki hullajtottak, hogy beletörődik sorsába. Egy gyávára a Nap is másképp süt, örökké a felhők mögül les rá, mert értetlenül tekinti mozgásképtelenségét. Senki nem azt mondja, hogy fejest kell ugorni a soha nem látott medencébe, az óvatosság is a bátrak erénye. Mert fel kell mérni, hogy amit bátor tettnek minősül gondolat szintjén, az a való életben is meg tud-e megvalósulni. Minél értelmesebbek leszünk, annál több félnivalónk is lesz, de ha félünk egyet nem tehetünk, hogy mindig félünk. A félelem a gyávaság lassan ható mérge. Senki, még a bátor sincs biztonságban tőle, sunyi módon, persze mondhatni gyáván hátulról támad. Óvatosan mételyezi meg az embereket. Ellenszer? Van! Bírni és bízni kell, még akkor mikor nagyon nehéz. A gyáva ismérve a megalkuvás azzal, mi félelmet keltve benne elfogadtatja a rabláncot. Sok gyáva nem is igazán gyáva...csak sodródik a többi gyáva között.</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Könnyedén emeljük fel a gyávaság billogát, és persze csak akkor, mikor nem a saját bőrünkre megy a dolog. Akkor mindenki agyba-főbe bíztatja a szerencsétlent, eszement tanácsokkal látva el, mit persze ő sem tartana be. Ha pedig a szerencsétlen ugrik a nagy semmibe, és a semmi közepére érkezik, akkor körülötte csak hangos nevetés hallatszik, és egyetlen egy kéz sem nyúl feléje. Emiatt én inkább azt mondom, hogy a legnagyobb gyávaság a más életében osztott olyan bíztató szó, mit a tanácsoló sem tenne meg...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Egy gyáva napja is a reggellel kezdődik, bár szemét félve nyitja ki, hogy vajon reggel van-e, és a kétkedés az első gondolat, mi átfut a gondolatai között. Félve ad csókot párjának, nem tudva igazán szereti-e, elindul munkájába, de nem tudja, hogy holnap kell-e még. Félve ér haza, mert nem tudja ki várja, és este félve hunyja be szemét, félve, hogy meglátja-e a Napot másnap...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Ez gyávaság, és minél többet gondol ezekre, annál jobban érzi meg rajta a bizonytalaságot a környezete és válaszreakcióként ugyanazt fogja sugározni felé. Egyetlen kavics mi a félelem tavába dobódott, mennyi szenvedő gyáva gyűrűt hozhat létre... A lassan ölő méreg ez, mert kiben nincs hit, és egy szemernyi bátorság annak az egész élet így telik el, az élet minek örülni kéne.</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Kellenek a bátor léptek, mikor kiállunk egy érzés, egy gondolat mellett, s ha ezt minden nap tesszük akkor a tettek, gondolatok visszatalálnak... hozzánk. Gyáván is lehet élni, de ki mondta azt, hogy érdemes? Ha egy új áll a küszöbön, akár kéretlenül akkor se csapjuk be előtte az ajtót, mert nem ok nélkül állított be hozzánk. A bátorságnak is kell bíztatás, a kitartásnak is kell hit, a szeretetnek is kell az ösztönzés, kell...mert ezért érdemes élni.</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #800080">Hogy mikor kell bátornak lenni? Ezt senki nem fogja tudni megmondani Neked. Ezt csak Te tudhatod, de ha nem félsz, hanem élsz, akkor tudni fogod...ott belül.</span></em></strong>rich