1.0Hafigyelszhallodhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.huSuttogó Gabrielhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/author/suttogo_gabriel/<a href="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/06/keresooptimalizalas_screenshot_20111005092605_nfh.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-384" src="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/06/keresooptimalizalas_screenshot_20111005092605_nfh-262x300.jpg" alt="keresooptimalizalas_screenshot_20111005092605_nfh" width="262" height="300" /></a><strong><em><span style="color: #008000">Néha elgondolkozom azon, hogy néha mi a fenének teszek fel kérdést, kérdéseket. Sokszor az fordul elő, hogy már tudom előre a választ, de mégis... mégis felteszem. Felteszem, mert esélyt adok arra, hogy válaszoljanak. Kérdezni is tudni kell, és a hajam tudom tépni azon, ha értelmetlen, vagy épp a kérdésben megtalálható maga a válasz is. Én magyarul beszélek, élek és gondolkozom, és nagy ívben pottyantok az "amerikás" gondolkodásmódokra. Ha górcső alá vesszük magát a kérdőjelet, akkor egy majdnem körforgalom amit látunk amiből egy út vezet ki és a végén egyetlen pont van, ő lenne a válasz. Míg rajzolódik maga a kérdés, fogalmazódik, egyetlen mozdulattal vele együtt alakul a válasz is. Ha pedig tudjuk a kérdést jól megfogalmazódni akkor sokkal tisztább válaszok születnek. Mennyi félreértés születik egynéhány hülye kérdésből, és persze ok okozati síkon a válaszok is ennek megfelelőek lesznek. Csini ördögi kör kanyarog ki belőle és a képzeletbeli leggyorsabb kereszteződés végtelen körré válik és a pont ott nem lesz ahol remélni szeretnénk...</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Néma levente legyek ha értem, hogy mire gondol az ki tőlem kérdez, kérdésébe olyan hóbelevancot téve, hogy vödröt adnék neki és megígérném, hogy hazaviszem és kiválogatom, mint a mesebeli lencsét. Pedig annyira egyszerű lenne... kevesebb vetítés és több őszinteség. Ha pedig valki őszinte szókitöréssel egy kérdésre válaszol, és elmondja részletesen a történteket akkor nem újabb kérdőjelekkel kéne megajándékozni és kéteélkedni, hanem kicsit örülni annak, hogy a kérdés választ szült.</span></em></strong> <strong><em><span style="color: #000000">Kegyetlen dolog olyan kérdés elé állítani azt, ki a saját kérdésére sem tud szívből jövő választ adni. Mégis elhangzik ezerszer, és mégis...mégis a választalanság is hordoz magában választ, mi ugyan ki nem mondott válasz, de válasz. Sokkal jobb lenne olyan mondatokat használni, mikben kevesebb kérdőjel bújik meg, nem csak a mondat végén, hanem a kérdésen belül is. Mert a kérdező bizonytalansága elevenen kárhoztatja el a beszélgetés fonalát.</span></em></strong> <em><strong><span style="color: #000000">Minden mondatnak megvan a maga zenéje, lágy avagy markáns tónusa, és a helyzettől élethelyzettől függően kerülnek a végükre az I-kre a pontok, kérdőjelek, felkiáltójelek. Pedig kérdezni jó, mert ha kérdeznek egyben biztos lehet a kérdezett. Hogy kiváncsiak rá és vélemémyére szomjaznak. Sokan kerülik a kérdéseket, félve a rájuk adott válaszok súlyától, pedig egy igaz válasz mentesít a hiú ábrándtól, vagy emel fel a fellegekbe...</span></strong></em> <strong><em><span style="color: #008000">Ki tudja kérdését feltenni úgy, hogy válasza is megszületett belsejében, az nem útvesztőt kínál fel kérdezettjének, hanem utat mutat önnönmaga megértéséhez...</span></em></strong>rich