1.0Hafigyelszhallodhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.huSuttogó Gabrielhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/author/suttogo_gabriel/<table cellpadding="0" cellspacing="0" style="float: right;margin-left: 1em;text-align: right"><tbody><tr><td style="text-align: center"><a href="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/04/7.png" style="clear: right;margin-bottom: 1em;margin-left: auto;margin-right: auto"><img border="0" src="https://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/04/7.png" height="320" width="230" /></a></td></tr><tr><td style="text-align: center">foto:www.nlcafe.hu</td><td style="text-align: center"></td></tr></tbody></table><b><i><span style="color: blue">Szerepek, monológok, drámák, komédiák,</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">hősi eposzok születnek nap, mint nap.....</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Általunk. </span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Szeretjük a filmeket, a színházat, szeret-</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">jük látni mások életének, harcának be-</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">mutatását. De mindenki szerepel valahol</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">egy szereplőlistán, ha akarja ha nem.</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Játszunk, mert játszanunk kell, mert</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">erről szól az életünk. A saját színdara-</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">bunkban mi vagyunk a főszereplők...</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Nincs szereplőválogatás, nincs próba,</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">csak állandó premier.</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Minden nap új előadás, minden nap</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">új forgatókönyv, és csak ránk van</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">bízva a dramaturg is, és a megvilágí-</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">tás is. Nincs promóció, nincs előzetetes,</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Semmi más nincs, csak az előadás, az </span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">előadás, mi rólunk szól, nekünk.</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">S mikor véget ér az előadás, mi leszünk</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">a magunk kritikusai is. </span></i></b><br /><br /><b><i>Sokat elcsépelt mondat az, hogy "színház az egész világ...", de milyen igaz minden</i></b><br /><b><i>egyes betű benne. Azt nem tudom mikor kezdjük el a színjátékot, de azt hiszem elég</i></b><br /><b><i>hamar állunk fel a világot jelentő deszkákra.</i></b><br /><b><i>Nem mintha nagyon akarnánk, de muszáj. Muszáj játszani, ripacskodni már pici</i></b><br /><b><i>korban kezdve. Miért? Mert fontos a ránk irányuló figyelem, amit megint lehet ta-</i></b><br /><b><i>gadni, de nagyon felesleges, mert az hazugság.</i></b><br /><b><i>Sokan élünk ezen a földön, és olyan életet építettünk magunknak, hol kötelező</i></b><br /><b><i>megjátszani magunkat, mert azt hisszük kell az érvényesüléshez, kell ahhoz, hogy</i></b><br /><b><i>előbbre jussunk, megszerezzük azt, és azokat miket MI akarunk...</i></b><br /><b><i>Előadjuk a nagymonológot, a nagydrámát, a hősi eposzaink, siránkozó verseink,</i></b><br /><b><i>kisregényeinket.</i></b><br /><b><i>Családi komédiákat élünk meg és családi drámákat, és csak a színpad nem változik,</i></b><br /><b><i> minden más igen. Életünk színdarabja folyton bemutatón van, vannak szereplők,</i></b><br /><b><i>ki eltűnnek, vannak ki kéretlenül lépnek színre és vannak kik újra feltűnnek.</i></b><br /><b><i>Csak rajtunk áll, hogy hogyan játszunk, mert ha rosszul tesszük lehetünk a saját</i></b><br /><b><i>darabunkban is mellékszereplők. Ha pedig jók vagyunk egy kis darabból is lehet</i></b><br /><b><i>főművet csinálni.</i></b><br /><b><i>Néha elszomorít, hogy emberek mit tesznek a saját életművűkkel, mennyi mindent</i></b><br /><b><i>rosszul játszanak el. Játszanak barátságot, igaz érzéseket, szerelmet, játszák azt,</i></b><br /><b><i>hogy boldogok, s van kiről a külvilág el is hiszi ezt, mert olyan profi módon lejtenek</i></b><br /><b><i>a saját deszkáikon.</i></b><br /><b><i>A gondom ezzel csak az, mikor végetér egy-egy felvonás visszanézve mit látnak ŐK!</i></b><br /><b><i>Mikor a lelkiismeret kritikusa felemeli a hangját, és elégedettlen hangon fújjolja</i></b><br /><b><i>ki mit a felvonás alatt elripacskodtak...</i></b><br /><b><i>Miért jó az, ha vége az előadásnak, és csak keserű szájíz marad meg benne?</i></b><br /><b><i>Miért jó az, ha senki nem tapsol, és senki nem emlékszik játékára?</i></b><br /><b><i>Mert nem adta azt, ami valójában Ő lett volna, felvett egy álarcot, egy olyan álarcot,</i></b><br /><b><i>mit aztán egész életében hordott, és végül az ki az álarc alatt élte boldog-szomorú </i></b><br /><b><i>napjait végleg elsikkadt. A porhüvely, miben élő életét élhette volna, értéktelenné</i></b><br /><b><i>tette azt mit embernek, igaz embernek lehetett volna hívni.</i></b><br /><b><i>Lehet és kell is játszani, de azt nem szabad elfelejteni, hogy kik is vagyunk, és</i></b><br /><b><i>igazából merre is visz utunk. Annyi színpadra lehet felállni, de érdemes megválo-</i></b><br /><b><i>gatni, mert a szerepek is, és az álarcok is megváltoztatják azokat kik játszák a</i></b><br /><b><i>darabokat.</i></b><br /><b><i>Senki se játsza azt a szerepet mi épp őt szedi darabokra, és az idő múlásásval élőként</i></b><br /><b><i>válik élettelenné...   </i></b><br /><b><i><br /></i></b><b><i><span style="color: blue">Az igazi blogger ismérve az szerintem, hogy nem megfeleni akar azoknak kik</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Őt olvassák, hanem az olvasóknak kell megfelelni annak mit a blogger ír....</span></i></b><br /><b><i><span style="color: blue">Ha kíváncsiak a blogger gondolataira, az álarcokra, szerepekre nincs szükség... </span></i></b><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br /><br />richhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/files/2014/04/7-150x150.png150150