1.0Hafigyelszhallodhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.huSuttogó Gabrielhttps://hafigyelszhallod.cafeblog.hu/author/suttogo_gabriel/<b><i><span style="color: purple">Napjainkban a bolondok száma egyre nő, mert szemmel látható a gyarapodásuk.</span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple">Köszönhető a fejlődő orvostudománynak, meg persze a bolondok gyerekgyártási</span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple">kedvének. A szélnek eresztett gyagyások mindehol fellelhetők. Úton...útfélen.</span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple">Nekem meg "rálátásom" van egy különlegesre.....</span></i></b><br /><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">Egy nyári reggel, mikor épp a vekkert próbáltam a felé dobált párnákkal kivégezni </span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">rájöttem, hogy fel kéne kelni. A vekker meg semmiről nem tehett, mert nem "Ő"</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">szólt, hanem a vekkerorgánumú telefonom...ennyit reggeli képességeimről....</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">Miután hangosan kiröhögtem magamat lerúgtam magamról a takarót, ami </span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">a szanzavérára borult lepelként. Bakker...kiugrottam az ágyból, és ezzel a lendülettel</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">bevertem a térdem a fotelba. Miközben féllábon kelepeltem, mint egy gólya a még</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">"sértetlen" lábammal belerúgtam az ágy lábába. Király...odakaptam.</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">Forgolódásommal fokhagyma seggem túl közel került kaktuszomhoz...akárha</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">drótkefébe ültem volna. érzéssel kihúztam a 4 tüskét tomporomból és megdícsértem</span></span></i></b><br /><b><i><span style="color: purple"><span style="color: black">magam, mert nem ültem le a meglepitől.  </span></span></i></b><br /><br /><span style="color: blue">Kezdtem azon gondolkozni, hogy jó ötlet volt-e felkelni</span>, <span style="color: blue">és vágyakozón néztem ágyikómra.</span><br /><br /><span style="color: blue"><b><i><span style="color: black">De nem lehet, mint a mesében, hogy ezer dolog vár rám amit úgysem tudok megcsinálni,</span></i></b></span><br /><span style="color: blue"><b><i><span style="color: black">nem, mert nem is akartam, végiggondolva a "kezdést" </span></i></b>...</span><br /><span style="color: blue"><b><i><span style="color: black">Eszembe jutott, hogy talán könnyebb lenne, ha felhúznám a redőnyt....még látnák is.</span></i></b></span><br /><span style="color: blue"><b><i><span style="color: black">Te kis Ejstejn....zsenik gyöngye.... </span></i></b> </span><br /><i><b>Megmarkoltam a gurtnit, és lendületesen felhúztam redőnyöm...a látvány mi fogadott </b></i><br /><i><b>nem volt semmihez fogható....</b></i><br /><i><b>A bolondokházából szalasztott embert láttam...leírom viseletét....</b></i><br /><i><span style="color: blue">Újjbebújós kinai pacspucs...fekete térdig érő zoknival, klottgatya...piros...</span></i><br /><i><span style="color: blue">Fekete szegélyű atléta, bazseból sapka vízszintes silttel, régi ökölnyi üveges</span></i><br /><i><span style="color: blue">napszemcsivel....</span></i><br /><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>Ritka látványokból még van, mert egy lovaskocsi jön...packó farka fel..lócitrom</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>ki.... Emberünk kit azóta "lócitromos embernek hívok" nekilódul befele....</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>Ezt meg mi lőtte? Rohanvást fut ki, lendülete túl nagy a kisajtóba beleakad atlétája,</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>birokra kelnek...a kisajtó nyer, az "Atléta" veszít...de nem zavarja viseletessé vált</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>külleme...jön, jön lapáttal. Rájöttem tervére, a citrom kell neki, de nem teát akar...</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>remélem...</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>Ajajjj! Autók jönnek, emberünk dühöng, mutogat, mert a drága citrom kilapul, mintha</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>"Józsi ment volna át rajta...az úthengerrel".</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>A citromnak annyi...meg a pali türelmének is, a lapátot eldobja az egyik verda</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>után...</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>Zsibbadok...agyilag, a látványtól félelmeim támadnak, hogy embert látok-e egyáltalán.</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>Hmm...</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>Zsibbadok...mert az "előadás" allatt végig tartottam a karommal....</b></span></span></i><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b>...a redőnyt!!!!</b></span></span></i><br /><br /><i><span style="color: blue"><span style="color: black"><b><span style="color: blue">Most kicsit félve suttogtam...félve a lócitromos embertől!</span> </b></span></span></i><br /><br />rich