A pofáraejtés művészete

• Suttogó Gabriel
• 2014. november 10. hétfő

Hűűű, dejóóó… Hány helyen hallom mostanában ezt? Túl sok. Jön a hatalmas nagy lelkesedés, aztán pedig egy laza hátraarc. Aztán másnak megint Hűűű, dejóóó. Én meg hűű, de utálom. Valahol van valami képzés, szeminárium, vagy valami titkos iskola. Ebben most már biztos vagyok. Én, hogy más, azt nem tudom. Igazi tehetségek és művészek lepik el az életünk, mi meg legtöbbször eszünk és megeszünk mindent. Nem. Nem vagyunk túl naivak, a másik oldalon vannak igazi “tehetségek”, mondhatni “művészek”. Ők azok akik felkészültek, vagy olyan spontaneitással rendelkeznek, hogy ihaj, de ettől még utálom őket. Nagyon…

Hogy csinálják? Mi kell hozzá, hogy valaki ilyen legyen? Születni kell rá, tanulni kell, gyakorolni kell? Gondolkodtam, tudom manapság ez bűn. Most birkának kell lenni, de én nem akarok birkaként hátsókat bámulni. Valahogy nem vonz, sosem vonzott, másképp gondolkozom. Mi KELL hozzá? Papír és toll… lista. Kell, hogy szülessen rá, kell, hogy élvezze más nyomorát, kell, hogy legyen taktikája, terve, kell, hogy megérezze a másik vágyát, mit kihasználhat. Kell még valami, nagyon vastag bőr az arcán.

Talán az egyetlen olyan élőlény vagyunk, mi érdekből veri át egy fajtársát. Van persze a természetben is átverés, de az az “életbenmaradásról” szól… Mondjam azt fanyarul, hogy az, mikor anyagi érdek, csúf üzletről van szó…még kicsit megértem. Gyarlóság, kapzsiság, hatalomvágy… Bennünk van, ez van. Lehet, lehet arról “papolni” hogy ilyen és olyan szép az ember, de csak “ember”. Mindenkiben van, és születik “rossz” gondolat. Van ki ezen uralkodik, tud uralkodni, van ki pedig meglovagolja…Elítélem, de ez van, rajtunk áll, hogy mit hagyunk és mit nem.

Amitől viszont a gyomrom fordul fel az az, ha emberek emberi érzésekkel teszik. Ugyanezt, vagy épp konbinálják a fentiekkel. Egy ember, ha felénk megnyílik odaadja magát. Ha érez irántunk, benne zakatol egy írógép, egy belső naplót ír. Jó és rossz emlékeket “gyárt”. Felelősség, ezzel jár ha valaki szeret minket, nem játékszer, nem plüssállatka, hogy félredobjuk. Nincs mentség arra, ha kihasználják valakinek az érzelmeit. Lehet ez szülő-gyerek, barát-“barát”, vagy épp Nő és Férfi esete. Egy nap mindenkire rá kerül a sor, nincs kivétel, sajnos, van akire többször. Akit egyszer már pofáraejtettek már biztos nem lesz naiv, ha mégis akkor bolond, bár bolondból is sok van manapság. Már nem is tudom, csak “pötyögök” és jár a fejemben az a kerék, mi hajtja a többit. Építenek fals homokvárakat, rózsaszín felhőket fújnak, húznak mézesmadzagot. Divat? Az…a fene egye meg. Nem szeretem a divatot, mindig, és mindenki azt hiszi valami újat talál ki, pedig dehogy is. Régi mondás, de valóban nincs új a Nap alatt. Ami változik, az csak az eszköz, most persze itt a net, és meg is van lovagolva rendesen. Hiteket és képzeteket oly könnyű előidézni a monitor túloldaláról. Sőt! Érzelmeket is, hogy melyik mögött van valódi? Kemény munka kideríteni, és még keményebb “tető alá” hozni. Találkozással, aztán még mindig lehet előről kezdeni akkor is.

A pofáraejtettség érzése viszont borzalmas. Az, mert azt érezzük, mindenki minket lát és jóízűen röhög ki. Elbújunk és megfogadjuk, hogy soha, de soha többé nem lépünk ki az ajtón és be sem kapcsoljuk a gépet. Aztán mindig megenyhülünk, mindig reménykedünk, hogy talán majd a következő lesz ki nem vert át minket. Ebben van is valami, tényleg. A kérdés, hogy ki és mikor? Megfogadjuk, hogy tanultunk belőle és ezentúl nem követünk el hibákat. Azokat lehet nem is,  majd az újakat…

Újakat. Ez van, de egyet nem fogunk tenni, feladni. Egy dolog nyugtat meg, hogy tudom, aki engem pofáraejtett…nos őt is pofáraejti valaki, aki ügyesebb, mint Ő. Az egésszel az a legnagyobb baj, hogy eltanulják ezt azt emberek egymástól, és mintegy tromfból annak is odavágják, ki nem is tehet az egészről. Lehet, pont az, aki “Ő” lehetne. Hogy pofáraejtettek egy dolog, ettől még nem kell ezt megtanulni. Apropó, bocsánat…Senkit nem akartam pofáraejteni ezzel az elvesztegetett 5 perccel, hogy elolvasta sületlenségemet. Minimedve, azaz…Bocsi.