Emberi könyvek

Egy ember megismerése olyan mint egy új könyv a kezedben. Fel kellett tűnnie a borítójának, a címének és a formájának. Néha előfordul, hogy előbb ismersz egy könyv belsejében lévőt, mint láttad volna, de néha neki kell állni lapozni. Olvasni egy élő emberi könyvet. Csak Rád van bízva, hogy milyen könyv érdekel, mit és Kit akarsz olvasni. A legnagyobb kérdés mindig az, hogy csak kivácsi vagy, vagy tényleg érdekel. Mert egy élő emberi könyv idomul olvasójához, képlékeny olvasnivalóvá válik. Rejthet nagy csodákat, felismeréseket, igazi kincseket Neked… Vajon Te tudsz-e olvasni? Tudsz-e igazán olvasni egy emberi könyvet? A fejezetek csak rád várnak, és csak a kitartásod lesz az mi olvasásodban segíteni fog. Na meg a fantáziád. Nos nyissuk fel egy emberi könyv első oldalát… együtt.

Lehet, lehetetlen küldetésnek látszik némelyik ember, de az is lehet, hogy nem a megfelelő nyelven olvassuk. Minden ember más, így más olvasnivaló, más mondanivalót is rejt. Nos, nézegessük a borítót, a csomagolást. Ez ugye a külsőség, mi rejthet mondandót igényességről, tisztaságról és összeszedettségről. Eldönhethető, hogy bele akarunk olvasni vagy sem, kiváncsiak vagyunk-e mit rejtenek az Ő fejezetei…

Haladunk tovább, beszélgetni kezdünk, azaz felütjük a könyvet. Valószínűleg találunk előszót, mi ezesetben az első benyomást jelenti, hogy első szavai hogyan hatnak ránk. Talán a legtöbb esetben ez dönti el, hogy olvasni is fogunk-e. Eldönti, hogy milyen érzéseket kelt bennünk. Jellemző lehet a modor, mi épp lehetne a betűtipus, hogy hogyan helyezi szavait egymás után.

Első fejezetnél járunk, mert az előszó tetszett? Rendben… Valahogy át kell lényegülnünk ehhez, meg kell érezni a gondolatai fonódását, vicceit és mosolyát, ha nekünk tetsző nem is nehéz dolgunk. Ez a legkönnyebb olvasnivaló, hisz tombol a kiváncsiság és az új utáni vágy bennünk. Aztán van amikor hirtelen szinte elvágják a dolgot. Megakad, meg mert elfogy a lendület. Vannak akik nyitott könyvnek tűnnek, van akiről 10 perc után úgy érezzük, mintha mindent tudhatnánk róla. Pedig itt követünk el hibát. A nyitott emberek lehet, hogy közvetlenek, és könnyedén ajánlják fel az első fejezetet olvasásra. Aztán megálljt mondanak, mert csak olvasni akartunk és semmit nem adtunk. Magamról is ezt tudom elmondani, komolyabb kihívás vagyok, mint sokan gondolnák…

Aztán rá kell jönni, hogy csak a valódi, szívből jövő érdeklődés lesz a következő fejezet nyitókódja, sajnos nincs más lehetőség, fel kell ütni neki a saját könyvünk is, és együtt kell olvasni …Vele. Ha ezen emberi könyv első fejezete fantáziánkat felkeltette, és szeretnék haladni tovább, mert a történet, maga az ember megfogott minket, lépéseket kell tenni a megismerés következő fejezetébe. Ekkor már nem kedves idegen, nem kedves új ismerős, hanem több lesz a dolog. Egy barátsághoz hasonló fázis érkezik el hozzánk. Megmarad a titokzatosság, de mégis ismerőssé vált a könyv. Ilyenkor jön ugye az, hogy nem akarjuk letenni már….

A következő fejezet az őszinteség fejezete, mert az első pillanatok vadiújsága elszállt, és letisztultabban viszonyulunk ahhoz, kit épp olvasunk. Jön egy-két kételkedő gondolat, bizonytalan bekezdés, és rájövünk, hogy nem vagyunk minden tekintetben azonosak. Arra is rá kell jönni, hogy ez épp így helyes, hisz Ő egy másik könyv, más íróval, más élettel. Amit tudhatunk és érezhetünk az nem más, mint a párhuzamosság. Ha ez meg van akkor eljött a pillanat a jóízű beszélgetésekhez. Ezen pillanatokban kezdünk csiszólódni a könyv lapjaihoz, az Emberhez.

Ha ebben örömünk leltünk, jöhet a következő fejezet, hol újabb titkokra derül fény, az élő könyv igazi mondadója kerül elénk. Indíttatása, életcélja és tervei kerülnek elénk ha figyelmesen olvasunk a sorok között. Tetszik?  Már el sem engednéd a könyvet, ugye? Ezen a ponton érkezik a felismerés, hogy e köny egyik fejezetében szereplők szeretnénk lenni. Részesei szeretnénk lenni a terveknek és céloknak, mert a saját könyvünk oldalain leírt céljainkra és vágyainkra ismerünk…

Elértünk ahhoz a fejezethez, mi minden ember álma, minden író és olvasó legféltettebb kincsévé válhat. Valami varázslatos történik, a két könyv lapjai átváltoznak, összefonódnak, a betűk táncba kezdenek és már egyetlen könyv íródik tovább négy kéz által tartva és két egymásba kulcsolt kéz által írva. Ettől a pillanattól kezve a két lélek összekapcsolódik, a két tinta egybeömlik, és új fejezetek íródnak. A közös élet könyve formálódik ezentúl.

Hogy ezek után mi fog történni? hogy a könyv vége hepiend lesz-e már csak két emberen múlik, kik rengeteget tettek a másik megismeréséért. Akkor e két ember tegyen majd sokat azért is, hogy a közösen írt könyvük ne hulljon szét, a tintájuk ne fogyjon ki, és a közös ihlet tartson, tartson ameddig csak tud. Mondjuk örökké….