Megint és megint, sőt megint… Vagány a magány? Nem inkább vágány, holtvágány? Menő egyedül lenni, és a kapcsolatért igazából semmit tenni? Tényleg unom a média azon kinyílvánításait, hogy ez mennyire jó. Hiszi a piszi. Van egy adott fogyasztói társadalom, mi arra építkezik, hogy légy egyedül, így többet vásárolsz. A négy fal között jobban vagy ha “cuccokat” vehetsz. A vásárlásaidban élsz, közben el is adsz. El… magadat. Nem hiszem el, hogy jó egyedül, tudom, hogy nem jó egyedül. Tudom, hogy senkinek nem jó egyedül. Ha ezt elhiszed, akkor hazudtál magadnak. Magadnak, kivel kéne a legőszintébbnek lenned. Ez árulás…
A “szinglicizmus cinizmus” előretört nem kicsit, nagyon. Nagyon unom, hogy emberek arcán bárgyú mosoly mögött mindig meglátom a magány szomorúságát. A Nők egy fokkal könnyebb és egy fokkal nehezebb helyzetben vannak. Miért? Mert egyrészt velük él a csonka család gyermeke, ki felé szeretetet bombázhatnak. A ló túlsó oldalán találják magukat sajnos legtöbbször, mert agyonszeretik csemetéjüket. Másrészt bemagyarázzák maguknak, hogy “Ez” elég is nekik, és bevonulnak valamiféle csigaházba, hogy magukra zárják az érzéseik ajtaját.
Az Urak is megérik a pénzüket. Párkapcsolat nélkül könnyen előfordul, hogy zülleni kezdenek. A pohár fenekére lesnek bátran, és igazából többet keseregnek, mint azt valójában mutatják. Nagy dumával hirdetik, hogy milyen jó, hogy nem várja őket haza senki, szabadok. Szabadok, mit a madár. Aha. Lópikulát…
Na… Ez volt ugye a “rizsa” azon része, mit mindenki ismer, de nem elismer. Jó lenne pedig, ha nem bukósisakban akaránk puszit adni az életünknek… Nem vagány dolog otthon sírdogálva csokit enni. Nem vagány haverokkal, avagy barátnőkkel szórakozni, aztán otthon a párna sarkát fogni. Végre be kéne látni, hogy nem megy. Nem, mert nehéz egyedül, egyedül élni, egyedül gyereket nevelni…
Valamit valamiért. Kellünk egymásnak, ez van, különbözünk…és? Így szép, így szép a mindennapi élet, így kihívás. Így lehetünk boldogok, nem külön, hanem együtt. Ki pedig ezt belátja TENNI fog érte. Lehet menekülni egy életen át, de minek? Ha nincs kivel megosztani az örömet és a bánatot? A gyerekek fenőnek és kirepülnek, de repülnek az évek is, és velük együtt a sansz is, hogy Valakivel boldog legyünk. A Magány nem vagány, hanem holtvágány. Pont.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: