Láthatatlan sakkfigura

Mindenki játszik egy partit, de csak egyet és egyszer, nincs revans. Csak játék a végsőkig. Születésünkkor kerülünk fel a sakktáblára, de senki nem tudja, hogy vajon fehér figura avagy sötét figura lesz mi jelent majd minket. Senki nem fog tanítani a helyes lépésekre, senki nem fog velünk kesztyűs kézzel bánni. Senkit nem fog érdekelni, hogy milyen jól játszunk, csak minket. Sokat jelent a nyitás, hogy mikor és hol kezdjük meg a “partit”, sokat jelent az is, hogy hogyan és mi módon sakkozunk. Az életben is vannak kötelező lépések, de vannak olyanok miket mi választunk és mi döntünk róla. Van aki idő előtt feladja a játszmát, de nem érdemes….

Sok ember tévhitben él. Hiszi, hogy korlátok között kell leélni az életet, elfogadva azt, mit adott. Pedig a sakkjátszmát mi magunk is megváltoztathatjuk. Csak akarnunk kell. Kereteket látni más, mint korlátokat, játékszabályokat kell betartani, de nem a sajátunkat kell felrúgni. Játszani, kell, bár mindenkinek egyetlen dobása van, és nincs hova visszakozni… Mégis… mégis tiszta szívből kell játszani… Mert erre születtünk, játékra.

Az élet sakktábláját lehet sokféleképp felfogni. Lehet úgy is, hogy csak egyetlen figurának érezzük magunk. Lehetünk az élet gyalogja, kit irányit mindenki, és mindenki a távolból is le tud ütni. Hiába küzdve lépésről lépésre, jön valaki, aki odafut és dugába dől minden addigi mozzanatunk. Lehetünk akár huszár, ki lólépésben ugrál és futkos össze, aztán vissza. Saját maga számára sem nyomonkövethető módon lelhető fel a sakktáblán bárhol, kinek nincs igazi hona, csak jó lova…

Aztán lehetünk ugye futó, ki után a kondezcsík látszik, és látszólagos szabadságban cikázik mások előtt. Csak kevesen veszik észre, hogy az élet sakktábláján az egyetlen olyan figura ki ki válaszott színű mezőjéről sosem tud lelépni, a változtatáshoz megállni is kell, és másfelé lépni. Aztán lehetünk az erős bástya. kiben  mindeni a védelemt és az erőt látja, becsületessége és egyenessége a sármja. mégis könnyedén vehetik be bástyáját épp jóhiszeműsége miatt. Akár egy futó, akár huszár vághat oldalról neki oda, huszárosan…

Aztán persze van a királynő, ki mindent megtehet, és meg is tesz, utasít néha, véd ha úgy tartja kedve, de fenthordott orra is könnyedén lehet veszte, ha elpuhul figyelme. S lehet épp egy kis gyalog orra előtt áll meg piperészkedni. Ekkor érkezik a kaján vigyor, és a kishal kapja be a nagyot. Nem maradhat ki a király, ki fennségesen trónol a megnem érdemeltben, és könnyedén nézi alattvalói pusztulását, és a végén már csak saját bőrét menti, elég neki egyetlen sakk, és menekül már észveszejtve, és másokra bízza a piszkosmunkát…

Ha lehet ne légy egyetlen sakkbábu, mert csak felhasználni fognak, mások, a saját céljaik érdekében, sosem törődve a te életeddel. Játsz úgy hogy Te légy a fehér… Te kezdeményezz. Gyűjtsd magad köré azokat, ki úgy gondolkodnak, mint te, de úgy játsz, hogy minden csapattársad értéket jelentsen Neked… Mert ha törődsz azokkal kik fontosakká váltak neked akkor valami érdekes fog történni a te játszmádban….

El fognak tűnni a gyalogok és a királynő is, csak csapattagok lesznek, egy célért egy indokkal és egyetlen erővel küzdve a mindennapok sakktábláján. A Csapatod te állítod össze, és ezen fog múlni, hogy a játszmát megnyered-e. A csapatodhoz, vagy épp szívedhez érkezik egy új játékos kit meglep az, hogy milyen vagy. Tisztel és megbecsül, akkor, ha erről kitartásával bizonyítást nyert…vedd fel soraid közé. Szoríts helyet neki szívedben, s ha igaz ember meghálálja… Neked….