A giccs érzése szinte forrong a levegőben, a média tolja az arcba azt, hogy elég a külső, sőt nemcsak elég, hanem csak AZ kell! Az emberek pedig hisznek és elhisznek mindent mit eléjük tárnak. Bolond hithagyó gagyi mondatok válnak mottóvá és hitvallássá. A kisebbség érzése pedig beleül minden olyan emberbe, ki nem hiszi magát annak, mit annak gondoltatnak.
Közben a giccs cselt eszelt ki… cselt, miszerint mi eddig értékes volt az a giccs, a sallang, a felesleges és hiábavaló semmiség. Elfelejtődnek, és csak valahol a lelkiismeret bugyrában maradnak meg egyesekben. Őszinteség? Minek mikor azt látod, hogy hazugsággal előrébb juthatsz? Becsületesség? Mikor ha átvered dolgozóidat többet kaszálsz? Bizalom? Mikor több nőt és férfit kaphatsz meg? Szeretet? Mikor ha félvállról kezeled szeretteid, akkor is melletted állnak?
Ezek a fogalmak fogalmak, és az mit most te Jelennek hiszel egyszer csak a múltad lesz, és szégyenkezve fogsz az eltelt időre gondolni. Az időre, mit giccsben éltél. Mikor nem hittél, nem bíztál és nem szerettél, mert nem volt értékes. Majd egy napon mikor már kiöregedtél , és még a magának a Giccsnek sem kellesz, ki leszel dobva, kifacsarva, s jön helyetted majd egy másik, ki még minden hamis szónak hisz….
Ekkor lesz majd késő. Fájni fog nagyon, hogy nincs melletted senki. Mert Benned sem bízik majd meg senki… Az eltelt idő pedig sosem válik giccsessé, az telik feletted is rendületlenül. Nem kérdez, és nem hisz benned, Neki teljesen mindegy hogyan élted le az életed…csak Neked nem lesz majd az, mert csak egy életed van… Ha találsz olyat, ki Benned hisz és érted akar küzdeni és élni, hajítsd Te el a giccset, és értékeld azt, mi igazán fontos. Az Életed.
