Talán azt lehet mondani, hogy mindenki kicsit Kolumbusz… Kolumbusz, mert egy feltételezés miatt elindult egy számára ismeretlen úton, olyanon, miről nem tudta, hogy visszatér-e… Ezernyi kérdés ugrik elénk, mikor valakit megismerünk. Milyen ember, érdeklem-e őt igazán, vagy kihasználni akarja a szív gyengeségeit? Mi érdekli, lesz-e közös témánk? Jelen mellett lesz-e közös jövőnk, mit mindeketten egyszerre és egyformán akarunk?
Kicsit ügynökökké vedlünk, keresünk és nyomozunk jelek után, hogy mit éreznek irántunk. Columbo ballonkabátja feszül a mellkasokon, és jönnek a bizonyos még egy kérdések, miket az előtte lévő válaszok szülnek. Keresünk okot, okozatot, felderíteni akarunk, kérdezni, és tudni. Miért? Mert érzünk, és érzelmeinktől hajtva érdekel a másik lelke, élete, gondolatai….
Vasco de Gama-ként hajózunk veszélyes szorosok felé, mik a döntő kérdésekre adott válaszokat rejtik. Belül tudunk valami homályos útvonalat, mit az addig megélt csalódások, vagy örömpillanatok világítanak meg gyertyafénnyel. Térképet ott keresünk, hol maga a térkép is változik, mert a szívhez vezető útnál nincs egyszerűbb, de bonyolultabb se…
Egyet tudok. Haladni kell, és talán, ha jókor, jó időben vagyunk, maga térkép segít megfejteni saját magát. nélküle sosem fog sikerülni, csak ki kell tartani. Hinni, hogy az út végén egy nyitott ajtó vár minket, kik hosszú utat teszünk meg érte…Értünk.
