Ki tudja mikor van a megfelelő pillanat? Megsúgjam? Jó… akkor mikor “érzed”, mikor a nyelved hegyén van, mikor görcsben van gyomrod, mikor kiszárad a szád, mikor izzad a tenyered. Akkor…
Sok? Mi sok? Az, hogy érzel? Nem. Az a sok, ha vársz akkor is ha érzel a másikban is vonzalmat és megértést feléd. Hibát követhetsz el azzal ha sokat vársz, mert a másikban felüti fejét a kételkedés, hogy vajon Ő jól látja-e megjelenő érzéseid. Kevés olyan embert fogsz megismerni, kinek szeretnéd érezni leheletét az arcodon. Kevés embert fogsz igazán szerelemmel és szerettel átölelni… sokan sok embert ölelnek meg, szinte munkaként vagy képmutatásként. Hogy honnan tudod ezt? Onnan, hogy egy lépésnyire tőled fog állni és odahajol csak. Aki valóban szeret a lehető legközelebb akar lenni hozzád, hozzád fog simulni, mert érezni akar….Téged.
Ne vond fel a kétkedés zászlaját, ne tedd, mert az lesz majd a sok, hogy kevés volt mit magadból mutattál. Az érzéseket nem lehet eltenni, mint egy befőttet, nem megy… Ha megszületnek egy pillantásból, egy érintésből, egy lágy hangból már élnek, ne zárd be őket, mert magadat is bezárod általuk. Érzelemkonzerv csak a mesében létezik, mesés érzelmek pedig életben léteznek…
Sok vagy kevés? Néha a kevesebb kevés és a sok lesz sokk… A pillanat heve, és szíved ereje fogja megmutatni az arany középutat, de egy dologra figyelj mikor érzelmeid ajkadra tolulnak. Figyeld és kövesd választottad jeleit, mert kapkodással töröd el a bimbózó rózsátok szárát….
