Útjelzők…

Annyi minden jelezheti, hogy jó avagy rossz úton járunk. Figyelni kell a jelekre, lehetnek parányiak, lehetnek hatalmasak is. Útjelzőink várnak ránk, vágynak figyelmünkre, készek tudásuk, figyelmezetésük átadni. Csak nyitott szemmel kell járni, és nem lehorgasztott fejjel. Ki csak a földet bámulja sosem látja az eget, de ki csak a légbe mered könnyen bukik orra. Az arany középút, hogy emelt fejjel haladsz. A lehetőségek meg fognak találni, de csak akkor ha figyelsz, és hallgatsz, hallgatsz a szíved látására. Az út min mindenki jár nem egyenes, el lehet tévedni. Zsákutcában, barlangban, vagy épp sötét szurdokban lehet vesztegelni. Tévedni könnyű, a helyes úton maradni sokkal nehezebb, és fárasztóbb is. Mi viszont igazán értékes, csak ezen a különleges útjelzőkkel szegélyezett úton találod meg…

Néha olyan nevetségesen vagyunk vakok, hogy még akkor sem hiszünk a jeleknek, mikor más már fülünkbe ordítja. Néha kapunk világítótornyokat, mik emberi testet ölthetnek, és a fene tudja miért hinni kezdünk…Nekik. A ma világa, a ma médiája legtöbbször elbagatelizálja létük. Pedig szükség van rájuk, igaz írók, költők ontják gondolataikat, figyelmeztetéseiket, hogy nem járunk jó úton. Hogy hallgatunk-e rájuk csak rajtunk múlik, senki máson…

Útjelzők garmadája vár mindenkit, csak követni kell az útmutatást. Üzenetek érkeznek, ki pedig csupán a véletlennek tud be mindent, hibát vét, mert csak néz, csodálkozik, és nem lát igazán. Minden lépésnél vár valami, vagy valaki. Vannak akik csak nézni fogják lépteid, vannak akik kísérni is fognak, de lesz aki nemcsak utad jelzője lesz, hanem utastársad is. Együtt menni, és elérni egy közös célt, közös erőfeszítés és közös öröm is, ki pedig igaz társad figyeli a te lépteid is. Úton maradni nem is könnyű, a jó úton pedig még nehezebb…

Az út hosszát nemcsak a távolság fogja meghatározni számodra, hanem az is, hogy mennyi tévutat kerülsz el mert észrevetted azt ami téged figyelmeztetett. Menni mindenki tud az úton, de haladni csak azok, akik útjelzőiket észreveszik…