Ez az egyik legelső blogocskám, de a ma történtei motiváltak arra, hogy ismét megosszam, ki eddig nem tudta, most kiredül, hogy oktatóként ténykedem. Ez emlékeztető számomra, nevetni való számotokra 🙂 A dátum ez év február 24… 
Az “ólmos eső” idejében történt velem, vigyázat…ragadós…mármint a nevetés….
Mai napon éves szinten is ritka kavalkád volt.
Nevetőizmokat melegítsétek be…
Reggel, mikor a felkelő nap még bazi messze járt a horizonttól…tehát fél ötkor ébredtem fel, örvendezve azon, hogy ha a mai napot letudom végre hétvége lesz..
Készülődés után kiskubiztam, hogy igaz volt-e az ijesztegetés, miszerint ne cipőben, korcsolyában kéne mennem.
A “B” válasz volt a helyes.
Ennek megfelelően, még korábban indultam az 5:35-s buszhoz, az 1 km-es távolság, mit üveggolyókkal teleszórva, a gravitációt meghazudtolva többször szálltam,mint Superman.
A landolás volt a főprobléma, mert hátsó felem zokon vette, hogy sokat találkozik anyaföldünkkel.
Eljutva a buszhoz, mely lazán késett, felszálltam, leültem. Cuccom lában közé fogva…( a többi mellé) Ekkor, mintha egy körfűrész indult volna el az ülés alatt, mindenki ijedt arccal menekülőre fogta, akárcsak én.
Mivel “az erő velem van” gondolat fűtött, megnéztem a szörnyet…nos a busz fűtőventillátorának nem volt borítása,így cókmókom hozzáért, vérfagyasztó hangokat hallatva. Az ismerős sofőr kérésére védelmi vonalat kiépítve fagyoskodtam, mert “csak” hideg levegő jött felém.
E tuti élmény után Kaposváron, várakoztam csatlakozásomra, mikor egy ködszerű mozgású emberszabású közeledett felém. Kb 150 decibel orgánummal ordított(énekelt)…idézem” Hé…Héóé Köcsög..ÁÁÁÁ Te állat” refrénnel, majd nem meszsze tőlem megállt egy kukával ordítozni, mindezt olyan karmozdulatokkal,mint egy szélmalom.
Ok. Nagy az Isten állatkertje, de már a kerítést is ellopták??????
Telómmal videót készítettem, de személyiségi okok miatt nem teszem fel…ennek örüljetek inkább.
A tünemény 20 perc önálló műsor után eltűnt. A várt buszom késett, nebulóimmal(kb 15 IQ-bajnok) türelmetlenül estünk, keltünk. Végre jött egy busz, a sofőr kiszól szálljunk fel, kérdem,jegy?Nem kell..majd a másikon…Néztem,mint a jeti a bográcsra, ok…
Elértünk egy másik buszt amire átszálltunk, jegy? Itt se…ajándék…Oka? Kérdem.( Mert érdekesnek találtam, hogy 8 km-rt miért ennyi busz oldja meg)…Sofőr vigyorog..Hát akinek ide kellett volna jönni az nem tudott baleset miatt, így ő jött de rossz kocsiállásba állt be. Utasok nemlévén elindult, a forgalmista szól utána idővel, hogy miért utasok nélkül. Erre”INDÍTOTTAK” még egy buszt aki tudta hol vagyunk….
Leírni is fárasztó, higyétek el…..
Jó, ok. Látom el feladataim, mikor egyik éllovasom bejelenti, hogy Ő “Alekosz” a Valóvilágos barom, és neki 100 milliót nem fizettek ki. Perszemondom , én meg Gobbi Hilda vagyok és fehér lovon jöttem. Mindenki néz, közben előkerül egy tablet, s Alekoszra rákeresve mutogatjuk neki, de Ő már kiabál, szed elő göcei közül mindenféle papírt.
Mondom neki: Figyu, ha nekem tartoznának ennyi pénzzel tutira nem itt lennék, hanem egy ügyvéddel karöltve toporognék az RTL-nél. AHH Ő egy FAX-ra vár…várjon.
Mondom magamnak kéne egy kis friss levegő arrább megyek.S ki talál meg? Hofi Géza reinkarnációja (Ő is nebuló), és kapásból el kezdi mesélni, hogy Simonfánál, hogy rabolták el az UFO-k. A reinkarnáció csak küllemi sajnos, így minden logikai képességem latba vetve próbálom nyomonkövetni történetét, Hold nagyságú “Zűrhajóról”, Sutyyban közeledő fényről, ami épp sötét. Persze …Sötét hát.
A társaság többi tagja dől a nevetéstől, mikor az utolsó “sutty” elhangzik eldől, mint a rohadt nád…
Elég, nem írom tovább, az élmény olyan friss,hogy fáj…Olvasás után mindenki felejtse el, úgy ahogy én is próbálom. Elnézést a “bő léért”, de még így is kurtítottam.
Aki végig bírta…nevetés nélkül, az menjen cicológushó…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: