Ugyanmár… Mindenki egyformán bátor és gyáva is születésekor. Csak azon múlik, hogy az életet hogyan fogadjuk, a kihívásait, élünk-e természetadta tehetségeinkkel, vagy életünk végéig vacogunk a félelemtől valamelyik sarokban. A bátor is megtervezi nem egy lépését, nem vakként tapogatózik, és a szerencsére bízza magát. Nem, gondolkozik, lát kockázatot és mégis lép, mert tudja csak előre vezet út.
A gyáva csak a félelmeire fog hallgatni, semmi másra. A bátor megőrizte alapösztönét, az ösztönt, hogy mennie kell tovább, nem megállni, tanakodni, kerülön gondolkodni. Ezernyi kétely járja át, bár legtöbbször ez nem látható rajta. Pedig benne van, talán egy-két barátnak elmondja kikben igazán bízik, talán megerősítés gyanánt, talán, hogy hallja a mondatokat, hogy mennyi kockázatot rejt. Egy bátor pont a gyáva megtorpanásából is erőt tud meríteni, és saját maga hősévé tud előlépni.
Csak bátran kételkedj, mert gyáván csak félni fogsz tudni. Kételyed a bizonyíték arra, hogy nem őrült vagy, hanem csak bátor.
