Ajándék?

Vannak olyan bolondok kik  “definiciókat” hoznak létre olyan dolgokra is mikre nem is lehetne. Ma olvastam az ajándék fogalmát, ami egy nagy hülyeség volt, ebből az apropóból jött az én “ajéndékfogalmam”. Egyben biztos vagyok, hogy borzalmasan sok ember jár tévúton. Ajándékügyben is, hisz akkora marhaságoknak ülnek fel miket az irányításra teremtett média sugall a bolondok dobozából. Megy az amerikamajmolás, megy az, hogy hitvány érzések csiricsáré csomagolással vannak eltakarva. Hit született, hogy egy ajándékkal le lehet tudni hibákat, és bűnöket. Az ajándék nem ez, sosem volt és soha nem is lesz…

Az ajándék egy olyan közös dolog, minek érnie, és élnie kell két ember között, mielőtt megszületne a gondolat, hogy ajándék vár a másikra tőlünk. Az igazi ajándék sosem lesz tárgyi valós, hanem más síkon létezik. Szép a tárgyi ajándék, lehet fontos, lehet roppant hasznos, lehet szemet gyönyörködtető, lehet örömet okozó. Lehet egy rég keresett könyv, de az igazi öröm nem a könyv átadása lesz, hanem az olvasása, és a gondolat, hogy volt ki időt és erejét nem sajnálva keresett és kutatott, hogy olyat adjon igazából, mit masnival nem lehet átkötni. Élményt, érzést és szívbeli örömöt…

Az igazi ajándék sosem lesz tárgyi. Az igazi ajándék, maga a gondolat, a kapocs két ember között, és csak akkor valósul meg az igazi ajándékozás, ha nem irányítja érdek. Ha nincs elfelejtve a fontos nap, ha nincs elfelejtve a hónapokkal ezelőtt elejtett vágy… Az ajándék nem más mint egy tárgyon keresztül adott élmény. A fontosság élménye. A tudaté, hogy akit viszontszeretünk az is szeret annyira minket, hogy megajándékozzon saját magával.

Az igazi ajándék mindig a szeretet. Lehet toronyóra láncostól, lehet egyetlen szál réti pipitér… A lényeg a mögötte lévő érzelmek, mik generálják a szeretve kedvelt felé érzéseink. Az igazi ajándék az az ajándék, mi egyaránt ajándék annak ki kapja, és annak is ki adja…