Diavetítőd van?

Van? Tényleg van? Miért van? Diákat vetítesz? Vagy csak simán vetítesz? Diavetítő nélkül? Jó lenne tudni… Tényleg. Egy diavetítő ma is csodákra képes. Ma is ugyanúgy nyítja ki az elmét, mint régen. Néztünk, mint a moziban kölyökként és bosszús arccal néztük mikor ki kellett kapcsolni, mert “melege” lett. Nem volt videó sem DVD, nem volt számítógép sem okoskodó telefonunk. Mi csak az élő szó barátságában hittünk, nem a szmájlivarázsnak. Manapság sokkal több az “élőmozi” helyett a “virtuális kópia”. Jó dolog volna ha életünk diafilmje igaz kockákból peregne, és nem hamis képekből fűzve. Az én diavetítőmben is vannak hamis kockák…DE újravágom a filmem…Ti?

Néha olyan nevetséges filmeket látok, emberek burleszkbe illően élik életüket, kergetve a nagy “csillogást”. Minek is? Senkinek nincs dramaturgiai érzéke csak az élet rendezőjének? Sok helyen látok csent gondolatokat, idegen tollakat, mik a való életben ékesítik a rá érdemteleneket. Profi hazudozók szelik a virtuális habokat, lassan azt sem tudom hova nézzek…mindenhol vászon feszül…

Ami elszomorít ha boldogtalan emberek vetítik életük filmjét úgy hogy boldognak hiszik és mutatják. Mindenkinek saját magának kell a kockákat a filmjéhez összeválogatni, ne lehet okolni senkit, mert azt vesszük fel amit Mi akarunk. Iagzából megtehetjük. Ha ezentúl csak a jó dolgokra figyelsz, akkor olyan kockák kerülnek bele a filmünkbe… Nem?

Lehet cserélgetni a filmet a diavetítőben, de az életedben nem, így vigyázz arra, hogy mit veszel fel, és mit hagysz érintetlenül. Ha valamit felvettél, elég nehéz vágót játszani…én is tudom.

Nem kell internetes pókháló ahhoz, hogy legyen diavetítőd, csak nyisd ki a szemed végre, és lásd meg végre azt ami neked is nyílik. Mindened adott az életed filmjéhez. Élsz… Nem?