Kandalló… egy hely ahol a szívek is melegedni tudnak, egy kandalló a tűz mágnese. A kezek összeérnek, a lelkek egybeforrnak. Hangtalanul és lágy csenben nyugszik meg a lélek a napi zsivajtól. Várom a telet, mikor kihűlt kandallóm lágy melegében írhatok. Ígazi tollal és papíron, múzsám pedig egy kandalló melege, most még ez jut. Meg kell elégednem vele, a tűz asszonya hitet ad, hogy lesz tán olyan ki úgy fázik, mint én…
Emberek felejtenek el dolgokat, dolgokat mik évezredekig egy család szerves részei voltak. A tűz is ilyen, s bár nem lelőtt vad sül felette, de a szeretet pecsenyéje igen. Pedig tisztán csak fizika… Oxigén, éghető anyag és láng, mégis e triumviátus oly sok embernek jelentett menedéket. Békét és nyugalmat. A radiátorölelők miért vágynak tán oly sokszor egy tábortűz mellé? Ezért… vérünkben van a hit a lángok felé, a régi barát ki nem feledett el minket, a régi barát, ki megvéd minket a sötétségtől. Egy tűz pattogó lángja elkíséri lelkünk útját a gondolatain szárnyán, s meleg fényével adja tudtunkra nem vagyunk egyedül.
A tűz melege csak akkor talál ránk ha mi is keressük, akárcsak lelkünk barátját, szívünk társát. Egy igazi kandalló tüze melegítsen át egyszer mindenkit. Pedig csak egy… kandalló.
