Használunk védelmére kardokat, de ezen pengék már másfajták. Cselekedeteink a kardjaink, a tettek mezején villogatva őket. Barátok küzdelme egymás mellett, hű párok kitartása, gyermek tisztességben való nevelése. Mind saját lelkünk királyságának tetsző cselekedet, ki pedig ezt nem érzi…annak királysága sincs. Ő vajon miért küzd? Csak a máért? Csak az épp adott pillanat az, miben teljesnek tudja érezni magát? Lélek nélkül, és hit nélkül nincs értelme, nincs. Hogy is lehetne?
Sok dolog történik mostanában mindenkivel, velem is, pörög az élet folyómedrében az örvény mindenki körül. Háború dúl a szívekben, háború dúl az emberek között, és egy élet értéke már oly csekély, hogy félelem uralkodik el szívekben. A lelkek királyságai egyre kisebbek, egyre zsugorodnak, mert a bizalmatlanság, a félelem és a szeretet hiánya tért hódít. Tért ott ahol, ahol a béke kéne, hogy legyen. Megérdemelt béke, mert mindenkinek JÁR a saját királysága, ahogy jár egy puha ágy, hol álomra hajtja fejét. Jár egy szerető pár kiben bízva bízhat, ki hűen marad élete társa. Jár, hogy legyenek gyermekei, kikben örömét lelhesse. Jár egy saját lak, mi vára lehet, hol családja körében biztonságban élheti életét. Jár…jár a boldog élet lelki királysága.
Miért? Miért van, hogy béke helyett a háborút választjuk? Miért kell menekülni a jó elől? Közben pedig vágyakozni rá, vágyni arra, hogy békét leljünk…Szívedben lakni vágyók lehetnek a szövetségeseid, kikkel vállt vállvetve küzdhetsz a királyságaitok üdvéért… Saját lelki királyságunk a miénk, megvédeni kötelesség, megélni pedig öröm. Ha pedig találsz olyat, ki ebben Neked akar segíteni…akkor boldog lehetsz, mert egyedül sem vagy.
A Te lelked királysága Neked kell hogy fontos legyen, tetteid és harcaid azok amikkel megőrizheted állandóságát, mert ha lelked szabadsága elvész életed legnagyobb harca vár rád, hogy visszaszerezd…Magadnak.
