Emberek az úton és mindenki a sajátján, mert csak a saját utadon tudsz a Te célod felé haladni. Lesznek olyan utak, mik párhuzamosan fognak melletted haladni, szinte egybeolvadva a tiéddel, és lehet, hogy még egy kéz is fog feléd nyúlni, erősítvén meg téged a helyes irányról. Fogsz látni olyan embereket, kik megállnak, pedig nincs előttük semmi, pedig van, csak akadályaikat ők látják egyedül. Építik félelemből, a magány biztonságából, belül pedig azt érzik, hogy haladnak, és csak a figyelmes kívülálló veszi észre, hogy egy helyben járnak.
Látsz majd olyanokat kik körbe-körbe járnak, miközben a szemük a messzi horizontra tapad, vágyakoznak valami után, de saját útjukat bezárták és mint egy hörcsög csak futnak megállás nélkül. Lesz olyan ki a saját útján is csak félig fog járni, mert minden bokornál és fánál remélni fog valamit, valami olyat keres, mit csak magán az úton találhat meg.
Az út maga az utazás, és ezt az utazást szeretni kell, mert akkor minden erőfeszítésnek hiába való a volta, mert míg a cél felé haladunk nem élvezve minden egyes lépést, akkor a cél sem lesz olyan értékes. A lépések legtöbbje fárasztó lesz és szinte meddőnek érzi az ember megtételüket, pedig minden lépésre szükség van ahhoz, hogy haladni tudjunk. Lesznek olyan lépések, mik örömmel töltenek majd el minket, gyermekeink útralépése boldog pillanat, vag egy szerető társ kéznyújtása, hogy gyere…menjünk együtt…
Lesznek olyan emberek, kik haladásunkra irigyen akadályokat görgetnek majd elénk, lábuk majd nem lépésre, hanem gáncsolásra fogják emelni, és tettüket siker koronázza, gúgyos kacajjal nyugtázzák estünket. Majd megdöbbenve figyelik talpraállásunk, de ne törődj sem gúnyos nevetésükkel, sem meglepetésükkel, figyelmed szenteld utadnak, mert az út véges és a végén célod található, de időd is véges, ígyhát nem mindegy mikor érsz oda. Megkésve célt érni lehet maga a céltalanság, mert lehet a cél már nincs ott.
Lehet bármit tenni, lehet bárkihez fohászkodni, csak egyet lehet tenni, menni tovább, társakkal vagy anélkül, de az út mindenkire vár.
