Mondhatnám a Föld az Ígéret földje, hisz annyi ígéret hangzik el egyetlen nap alatt ajkainkról ahány csillag látszik az égbolton csillagfény idején. Oly könnyű ígérni, és oly nehéz betartani. Mennyivel jobb lenne, ha nem üres szavak, hanem felelősségteljes ígéretek hangoznának csak el ajkainról. Mennyi csalódás, mennyi kín elkerülhető lenne, ha megtennénk mindet azért, hogy ígéretünhöz hűek legyünk. A beteljesült ígéret egyaránt felemelő az ígérő lelkének, mint annak kinek ígértek… Az ember akkor lesz igazi ember, ha mindent megtesz, mi tőle telik, hogy ígéretét betartsa, s ha más dolgok meg is akadályozzák, mégis emelt fővel gondolhat vissza adott szavára….
Kemény dolog egy ígéret, mégis e rohanó világban elfelejtett és ósdi hitnek, sőt bolondságnak tartják. Én nem. Saját tapasztalat, hogy tettem ígéretet, mit szívvel tettem, de voltak kik megakadályoztak az adott szavam beteljesítésében. Rossz érzés volt, bár tudtam, hogy nem rajtam múlt, de tanultam belőle. Tanultam, hogy csak akkor ígérek, ha rajtam múlik, mert ha rajtam múlik, akkor meg is valósul…Mert így akarom…
Sok ígéret van mit emberek tesznek, és örök hűséget fogadnak a szerelmüknek, szép dolog, megbecsülendő. Akkor miért szegik meg adott szavuk, adott szavukat és érzéseiket? A boldogító igennek ereje kell hogy legyen, ereje és kitartása, ahogy a fa kitart az anyaföld mellett, és csak egy életreszóló vihar tépheti tövestül. Eskü és hitszegők hada táncol virtuális táncot a társkereső oldalakon, lehet épp azt hirdetve, hogy nyitott kapcsolatban él. Az milyen kapcsolat is akkor? Sosem lesz tisztem emberek elítélése, nem is akarnám magamnak, mert én soknak megbocsájtanék, kik pedig nem is illetnék meg… Csak legyen értéke saját érzéseiknek, és a kiválsztott felé szálló adott szavuknak. Az adott szó nem elszáll, hanem bevésődik az ember lelkébe, örökkön emlékeztetve ígéretére….
Cégek, vállalatok űznek versenyt, az ígéretekből épített várak pedig ráomlanak azokra, ki hittek nekik, bizonytalanságot szülve, hamis ígéretektől átverve élnek emberek napról napra. Nem tudsz lassan olyan dolgot levenni a polcokról, mi felé ne lenne kételyed, hogy vajon az ígéret, mit a címke rejt, valójában igaz, hamis, vagy féligazság…
Pedig a betartott ígéretek, őszintén kimondott igaz szavak, a hízelgésmentes szerelem, a megbízható hűség az, mi felemel és nem a porba taszítja az embert… Az ígéretekkel már tele a padlás, de most már a pince és a garázs is. Elég volt, minek? Minek olyat ígérni, miről a kimondott szó után is tudják, hogy nem lesz sosem betartva? A betartott szó simogatás a léleknek, és ha olyanra lesz, ki feléd őszintén érez, és mindent megtesz azért, hogy feléd adott szavát megtartsa, akkor nagyon vigyázz rá, mert ritka kincs hullott öledbe. Lehet ez egy megfáradt falevél, de egy falevél élete újrakezdődik, ha kincsként tartod kezeidben, lelked fotóján pedig megőrzi az emlékezet.
Az adott szó is szó, és egy betartott ígéret sokkal szebben cseng, mint ezer csalfa szerenád…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: