A szerelmes Nő örök, örökifjú és örök szépség, nincs hozzá fogható. Egy szerelmes Nő tekintetében minden ott van. Az elmúlt évek gyötrő fájdalmai, a magány fátyola, az elhagyatottság fájó érzése. De ha szerelmes? Olyan mint egy virág, mit eső élesztett fel, mi kinyitotta meseszép szirmait. Tekintete árulkodik, mozgása és hangja ellágyul, egy lágyan vibráló aura veszi körül, mit nem tud elrejteni, mit nem is akar elrejteni. Az érzés mi a lelkében születik, a szemén és a testén keresztül sugárzik elő meleg fényt hozva szerelme szívébe. Az a Nő, ki pedig még nem volt igazán szerelmes nem más, mint a legszebb hangú énekes, ki eddig csak magában énekelt. Ki tudja megmondani, hogy hány hangtalan énekes járja az utcákat? A szerelmes Nő énekel, énekel a lelkéből áradó érzéssel, szerető tekintete húrjain csendül fel a boldogság dala.
Férfi figyelj…Egy nő szerelme nem az ágyékában kél életre, hanem a lelkében, s ha igaz szavakkal és tettekkel bizonyítod érdemességed szerelmére olyat kapsz meg, miről nem is álmodtál. A névtelen ágybabújások tördelik a lelkét, gyengítik belső énekhangját és elszórják benne a csalódás magvait. Mikor pedig egy igaz szívre talál, akkor sokáig kétkedik, tamáskodik , hogy valóban Rám kiváncsi-e és nem egyetlen célként lebeg-e az ágy…Lehetne “járni” is…mielőtt. Nem?
A szerelmes Nő sosem lesz nyitott könyv számodra, hogy lehetne? Hisz néha saját maga sem érti saját cselekedeteit, de ha Te biztos pontként változatlanul tartasz ki mellette a jóban és a rosszban egyaránt, akkor felismeri benned, és felismeri magában is a megoldást. Saját bohósága után önként szalad szerető karjaid közé bocsánatodért. Megbocsátani pedig jó, s ha megbocsátod neki azt, hogy ízig-vérig Nő, akkor a te férfibolondságod is megbocsátásra talál szívében. A szerelmes Nő nem “félig” fog szeretni akkor, ha te is teljes szívedből szereted viszont. Érzékeny, és érzi benned azt, ha csak “félvállról” szereted, így a legbelső kincsét sosem fogja eléd tárni.
Manapság mindenki kalandozni vágyik, ám legyen… De mi lenne, ha a szerelmeddel kalandoznál, együtt, és nem nélküle? Szerelmes Nőként tiszta szívből fog szeretni és igényli majd,hogy törődj vele. A szerelemben nem lángolni kell csak… Lobbanni és lángolni kell, de ettől még a szerelem elillan, mint egy füstfátyol, tudd, hogy az izzó parázs lesz az, mi megőrzi szíved melegségét.
A szerelmes Nő örök csillogása rajtad áll férfi, a szerelem parazsát Neked fújni kell és nem csak melegedni mellette… Hogy tekintete rajtad nyugodjon, hogy keze téged érintsen, hogy aggódjon és szeressen Téged. Ezt csak tettekkel tudod elérni és nem ígéretekkel…
Hogy hogy lehet, hogy férfiként ilyet gondolok és írok? Nem a remélt olvasók hada miatt, nem egy fájó tapasztalat miatt, nem egy jövőbeli érzés miatt. Azért mert így gondolom…és érzem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: