A Ruha teszi az embert? Valóban? Kisebb hiba van ebben a Falóban… Igen, valóban fontos a megjelenés, de csak akkor van értelme, ha az ember is megjelenik vele. Mert lehet a legdrágább kosztüm, vagyont érő cipő, csillogó ékkősor, menő öltöny, szuperdrága óra… csak a bennük rejlő ember teheti valódi megjelenéssé saját magát. Szinte viszolyogni tudok mikor látom a külcsíny villogását, de nem látom az értő értelem csillogását. Máskor pedig egy egyszerű ruha mögött sejlik fel egy igaz értelem pillantása, mivel nem érhet fel egyetlen drágakő álszent csillanása. Senki nem állítja, így én sem, hogy legyen valaki toprongyos, a ruha és az Ember tisztasága (mint belső és külső ) az mi meghatározza a valódi megjelenést….
Én sosem fogok fejet hajtani egy drága autónak, egy hatalmas villának, vagy épp egy dagadó bankszámlának, nem fog érdekelni a hatalom, mi egyébként is vesztendő vigalom csupán. Csupán a lecsupszított embernek, ki valódi tiszteletet érdemel, mit tetteivel érdemel. Emberré lehet, hogy olyan dolog tud tenni, mit te nem tudsz magadra ölteni, bárhogy is szeretnéd. Persze, lesznek kik egy ideig hisznek a “csodának”, de mindenki ismeri a mondást… Minden csoda 3 napig tart. Vannak csodák mik örökérvényűek, de külcsínyt mutató emberek által nem láthatóak, és nem érzékelhetőek…
A Belbecs lesz mi igazán felöltözteti az embert, ettől lesz embert, és nem bazári majom. Lesznek ajtók mik kitárulnak a csillogásnak, de egyben olyan ajtók záródnak is, hova lelke belsejében minden ember vágyik. Az ember valós viselkedésének igazi tükre lehet egy játék, miben mindenki levetkőzik pőrére, és megmutatja valós énjét és igaz hitvallását. Miután feltárta már hiába húzza vissza az álság gúnyáját, mert alóla már kiviláglik az mire senki sem lenne büszke. Lehet megmutatni mikor segíteni kell, menteni a menthetőt. Legtöbbször egy egyszerű emberből válik a hős megmentő, mert kinek fontos a külcsíny nem biztos, hogy kockáztatni fogja magát egy másik emberért. A Tetteink öltöztetnek fel igazán minket, erre én magam is bizonyságot kerestem. Szakadt ruhában, borostásan mentem be egy bankfiókba mondván, hogy betétet szeretnék nyitni náluk. Jóformán szóba sem álltak velem. Másnap borotválkozva, öltönyben és hónom alatt laptoppal sétáltam be…betétet meg sem említve. Az ügyintézők kik előtte nap is azok voltak furcsa változáson mentek keresztül… A külcsínynek hittek, én pedig elmondtam, hogy tegnap még pénzt tettem volna be hozzájuk, ma pedig azt is elviszem ami eddig itt volt…Megtettem. Jól esett.
Én már nagyon régóta nem mondok előre senkiről magamban véleményt, hatások és ellenhatások vannak, de végső döntést a cselekedetek látványa és a kimondott és betartott szavak lesznek mik vétójogot fognak élvezni mikor egy emberre tekintek.
Ezt pedig mindenkinek ajánlom, jó szívvel. Mert belül mindenki tudja, hogy igazán a szívvel lehet igazat és jól látni, mert a szem csalható, a fül bedugható, az ajkak befoghatóak, de szív érzékelését nem lehet megcsalni…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: