“Nyerítvecsipkedők”

Olyan iskolába jártam, ahol nyárra feladatot kaptunk….
Rovargyűjteményt kellett összehozni, nekem meg lett egy vad ötletem….Egy vad ötlet, mi oly sokszor vitt slamasztikába, viszont ezen ötletek miatt gyerekkorom élményeben gazdaggá vált, és emlékei egész életemen át kísérni fognak. Visszatekintve gyűjtögető akcióm mozzanataira előtör belőlem a nevető ember, de mellette erős fejcsóválásba is kezdek, mertmi akkor hihetetlen ötletnek tűnt és jó kalandnak az akár balul is üthetett volna ki. Már csak emlék, de ez a kincs az enyém, mit most megosztok, s remélem mosolyra sarkallok néhány szájszegletet vele…

A rovarok gyűjteményének mintegy megkoronázásaként gondoltam arra, hogy lódarazsakat fogok be. Ááá,de nem egyet, az túl “snassz” lett volna, én egy egész kolóniát akartam rács mögé juttatni, csak a pontosan kigondolt terv a életben általában változni szokott és nem várt fordulatokkal kényszeríti az emberpalántát módosírásokra…

Egy nagyon jó, öreg barátom (Pista bácsi) kertjében sokat kalandoztam, fák, bokrok garmadával, mellette pedig egy kis erdő. Észrevettem egy lódarázsfészket az egyik oszlopban, és elhatároztam, hogy halált megvető bátorságom előhúzva szütyőmből elfoglalom várukat.
Mint egy kis lovag felfegyverkeztem….Dunsztos üveg (benne altatóként kis gázolajos rongy),
védőkesztyű, méhészkalap. Zárójelben tenném hozzá, hogy ebben ki is merült fegyverzetem, és a páncélzat nem kis hiányosságokkal küszködött.
Öltözékem hiányosságának oka a nyári nap volt, így papucsban, rövidgatyában, meztelen felsőtesttel. Ha tervem beválik amúgysem kell komoly védelmi vonal, mert este akartam menni.
A zümmzümmnyihahák olyankorra mind otthon vannak, a fogás bőséges lesz, és hamar bedobják a szunyát a gázolajtól. Én botor ifjú, ki balga ötleteinek nem egyszer volt szenvedő alanya, de mégis mindíg optimistán gondoltam tervem megvalósítását. 
Nagy firifittyel vonultam feléjük, szinte lopakodtam, mint “Szmöre” a Nils Holgersonból, tudva, hogy megézik a föld mozgását e paciszuronyosok. Az oszlop körül csend…Ahhh….mind itthon van, és én gyagyás, mert meleg volt levettem a méhészkalapot.
Lecsarvartam a dunsztos üveg tetejét, és az oszlophoz léptem, majd hirtelen mozdulattal a lyukra tettem az üveget. Majd, mint egy nem udvarias vendég dörömbölni kezdtem az oszlopon….
Lett ám zúgás-búgás, és pillanatok alatt tele lett az üveg, közben a tető kiesett kezemből és lazán elgurult vagy két méterre. Houston…baj van… addig kell várnom míg a tente baba tente gázolaj
hatni fog???
Egy kézzel az üveget fogva a targeton a bal hátsó futóművemmel próbáltam visszapiszkálni a fényes “frizbit”…..Zúgó hangot hallottam, és nem vízesés volt…egy, az erjedt körtelétől kapatos nyerítvecsipkedő száguldott hazafelé, én pedig útban voltam….
Állok, mint Bálám szamara, furcsa balerina pózban, a gyííteszúrkáló pedig leszállásí engedélyt nem kérve landol….
Az orromon!!! Mondhatnám farkasszemet nézünk, de nem..Ő lódarázs…én meg egy állat, hogy 
megint mire vetemedtem. Forgolódik…orrom viszket a hat láb kaparászásától, majd egy 
örökkévalóságnak tűnő pillanat múlva felszáll, majd kamikazeként az oszlopnak koppan.
A közben elalélt lakókat, és a tetőt a másodperc tört része alatt hozom kapcsolatba, majd 
iszkiri!!!
Húsz méter után már vigyorgom, vag 30-40 darab a zsákmány…és megint megúsztam.
Hmm…szeptemberben nagyon jó üzleteket kötöttem… 😀

A helyzet az, hogy akár egy ló én is simán fűbeharaphattam volna, ha balul ütnek ki a dolgok, ha megint kéne gyűjtögetnem belőlük tuti tankkal mennék, vagy szkafanderben minimum.. 🙂