Én nem unatkozok és nem is unatkozom, néha lökött módjára állok szóba akár saját magammal, botor ötletként jó társaságnak képzelve magam. Pedig van olyan, hogy saját magad magadnak is kevésnek bizonyulsz. Barátokra van szükség… Barátod lehet szinte bármi, lehet egy saját kezed által ültetett fa, egy virág a balkonon, egy öreg játék a téren, egy kutya, ki istenként tekint rád, de kell, hogy legyen legalább egy ember is… Egy ember ki akkor fog rád a legjobban figyelni, mikor más feléd sem fordul, s tekintete egybeforr a szeretettel és a törődéssel. Akkor is melletted marad, mikor Te küldöd el, akkor is orrodra olvassa gondolatait, mikor más hízeleg Neked. Barátod annyi, mint haverod, de igaz barátod sokkal kevesebb van, mint Te azt hinnéd. A sors szeszélye mutatja meg neked, hogy kik azok akik vállvetne állnak ki melletted, mert a barátaid….
Hogy kik ők? Igazából csak figyelned kell azokat kik körülötted lebzselnek, és ne tevésszen meg azon emberek vállveregetése, kik céllal sündörögnek körödben. Az igaz barátod a háttérből mosolyog Rád, és nem ujjong a nyakadban, hanem a tömeg mögött áll és szemedbe néz könnyet morzsolva sajátjában, és csendben örül a Te sikerednek…Barátot tudsz vásárolni…pénzzel és hatalommal, de ez illékony barátság, lehet, hogy nem kérészéletű, de csak addig fog tartani, míg barátocskánknak érdeke fűződik hozzá. Az igaz barátot sosem tudod megvásárolni, az igaz barátot ki kell érdemelned tettekel, és csak akkor lesz a tiéd ha te magad is baráttá válsz.
Emberek vágynak kapcsolatokra, barátságokra, pedig könnyedén felejtik el az alapigazságot, miszerint sokkal könnyebb megszerezni, mint megtartani… Egy barátság is ápolásra szorul, a fádról is gondoskodnod kell, a balkonodon lévő virág is vágyik az öntözésedre, az öreg játék a téren simogatásra, kutyád egy játékos sétára… Emberi barátaid is igénylik a törődést, és nem szabad elfeledned azt, hogy ha ők törődnek veled, keresnek és vigasztalnak akkor neked is kell őket keresni. Még akkor is mikor kevés időd van. Ahogy te is a veled és rád költött időt értékeled, úgy a barátaid is.
Vannak barátságok mik elmúlnak az évek alatt, és csak emlékekké fakulnak, de vannak mik úgy születnek, hogy azonnal örökérvényűek lesznek, mert a gondolatok mezején születnek és nem egy koncert kuszaságában, vagy egy közös nyaralás alatt. Ezek a barátságok kapcsok, kapcsok mik egy életre kapcsolnak össze titeket, és csak fájdalommal tudod a kapcsokat elszakítani, de miért akarnád? Erőt, energiát kapsz belőle, tudatot, biztonságot ad neked, hogy nem vagy egyedül, s lesz mindig Valaki akik rád lesz kiváncsi, és akkor is meg fog hallgatni mikor más nem. Lehet, hogy nem fog szólni egy szót sem, lehet, hogy nem fog rád nézni…csak szó nélkül fog megölelni. Ezt saját magától fogja tudni, nem kell rá kérned, mert ismer és veled érez, mert a Barátod…
Barátnak lenni különleges dolog, kötelesség és öröm egybeforrva, mit megőriznek a közös fájdalmak és az együtt átsírt örömpillanatok…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: