Hiánya annyi mindennek lehet…Lehet egy országnak, egy intézménynek,egy vállalkozásnak,
egy személynek. Lehet leltárhiány, vagy épp hiánycikk, de vanolyan hiány, mi nem mérhető
sem diagrammokkal, számokkal, strigulákkal. Érzelmi okokból kifolyólag van hiány, sok helyen, sok embernek, és sokszor nem is vesszük észre, és van mikor annyira elhatalmasodik rajtunk, hogy már irányítja gondolataink….
Hiány. Egy utálatos szó, mi mindíg arra mutat, mi az mi épp nincs nekünk, de fontos jelzőkő is egyben arra, hogy mi az, vagy épp Ki a hiányunk forrása, és a célja. Lehet, hogy “birtokoltuk” és most elvesztettük?
Lehet, hogy sosem volt a miénk, lehet hogy csak álmainkban fogtuk meg a kezét? Mindíg egy érzés kerít hatalmába minket…a hiány érzete.
Sok embernek fontos az idő és a pénz, s e kapcsolat rég egybeforrt a vágyak és álmok netovábbjával. Én inkább úgy hívnám…eszköz és lehetőség. Eszköz arra, hogy lehetőséget teremtsünk magunk és szeretteink számára és a lehetőséget megragadva olyan dolgok részesei lehessünk, mik nem megvásárolhatóak.
Olyan pillanatokat szeretnénk, miket nem fogunk tudni megismételni, mert csak egyszer vannak az ember életében, a pillanatok pedig, miket azon emberek táraságában élünk meg, akik fontosak számunkra örökre emlékezetünkbe vésődnek. Ezek a pillanatok, érzések érdemesek arra, hogy hiányozzanak Nekünk, és ezt rajtunk kívül senk sem fogja javarészt érteni, csak azok kik előtt ismert valódi énünk.
Sokszor azt látom válaszút előtt állnak emberek és roppant gyorsan döntenek a pénz és a hatalom mellett, elérve pedig döbbenet ül ki arcukon, mert azok a dolgok mik igazán tudnak hiányozni nem megvásárolhatóak, és sosem lesznek azok. Hitegetni és félrevezetni lehet másokat és önmagunk, de hosszútávon ez úgy is meddő kísérlet lesz a boldog pillanatok megtalálásában.
Azok a pillanatok amelyeket szeretteinkkel élünk meg akkor is velünk maradnak amikor a szeretett lény már nincs velünk, míg mi élünk ezen boldog pillanatok örömmel vegyes bánatként kísérik utunkat. Egyben a múlandóság felettünk érzett fölényét csökkentik a saját győzelmünkké.
Hiányozhat gyermekünk, ki messzire ment szerencsét próbálni a világban, vagy épp párunk dolgozik messze tőlünk. Akár a szülőnk élhet messze tőlünk, és nem akkor láthatjuk, mikor mi szeretnénk, és hosszú a lista kik hiányoznak nekünk, és nem csak emberekre gondolok itt, hanem hiányozhat egy pad, egy tópart, egy íz, egy kutya….bármi olyan, mihez kedves emlék fűződik.
Nekem volt egy kutyám, minek egy akkori sorozatból adódóan Boomer volt a neve, és gyermekkorom sok harcában vett rész (erről írtam már blogot), és sosem fogom elfelejteni azt, hogy percre pontosan várt a teraszon, mikor a suliból mentem haza, miközen nem érdekelte, hogy esik vagy tűz a Nap épp.
Hiányzik, és hiányozni fog, de az emlékek…az emlékek velem vannak… Becsüljük meg hát azokat az embereket kiket szeretünk, nézzünk rájuk és öleljük meg őket…
Vannak akik már nem tudják megölelni Édesanyjukat, vannak akik igen, holnap ők tegyék meg, hogy megölelik őket, meg holnap után, aztán azután, mert Édesanyja mindenkinek egyszer lesz az életében…
Ha hiányzik valami lehet, hogy nem tudod pótolni a hiányát, mert pótolhatatlan, épp ezért vigyázz arra, hogy e pótolhatatlan sose hiányozzon…
