Kamikáze akciók, miket az idősebb korosztály hajt végre haláltmegvető arccal, és keveredik olyan történésekbe, mik mosolyt csalnak az ember arcára, de aggódás és rengeteg kérdőjelet is szülnek pillanatok alatt. Száguldott velem szembe kisposzkijával egy szódásüveget viselő bácsi úgy, hogy majdnem az árkot nyírtam, jött velem szemben körforgalomban festőbácsi kinek biciklijén KERESZTBEN volt létrája, és fogtam meg idős bácsi lovaskocsiját kinek megelégelte azt hogy gazdija nem akar hazamenni. Azért volt min gondolkodnom mikor egy ordító bajszos bácsi vasvillával rohant felém, és a kocsiról lehulló széna alól alig látszott ki autóm.
Az is eszembe jutott, hogy én erről már koptattam tollam, és vigyorral arcomon szedem elő és adom közre részletként azt, mit télvíz idején buksim kamerája rögzített… Mosolyizomzat szükségeltetik…
Bevásárlókordés, mankós Hölgy retiküllel….
A legrövidebb út az egyenes mottóval tör át puspángon, virágok közt, sárban, megáll mellettem. Fúj egyet…jó kettőt… Aztán mint valami kamikáze se hall se lát Dömötörként körül sem nézve viharzik át az úttesten…Lendülete kondenzcsíkot húz, tényleg vihargyors, de…megáll…középen, mert retikülje lefordult a válláról, miközben megigazítja feldönti a bevásárlószekeret miből 5 alma 10 felé gurul. A szomorú az, hogy össze akarja szedni, és csodálkozva tekint fel az előtte épp megálló kamion sofőrjére ki szódáskocsisként káromkodik a szélvédőjét verve….Átér…és korlátokba ütközik, de 5 perces bújócska után megoldódik a “poblema”. Az úton utána átfutó gyereket korholja ezerrel, még én is hallom…Bakker…
Járássegítő botos, fess Úriember……
Komótosan sétál felém, időnként oldalara sandítva, majd mikor mellém ér, megáll. El kezd csiki-csukit játszani azzal, hogy lelépek, nem lépek, lelépek. A gond, hogy a szaggatott vonal, és a záróvonal nem zebra. Lelép, nem gyorsan, nyugodtan…halad vagy két métert, mikor a rendőrautó megáll előtte, és a yard fenséges mosolyban kitörve kérdi: – “hova-hova?” A válasz rövid és nem talányos: – Át…A policáj visszaküldi felém és elviharzik azzal, hogy 30 000 lenne de siet (én meg sietve teszem hozzá, hogy 7 éves körüli fiúcska gubbaszt hátul, gondolom veszélyes bűnöző a kis lurkó). A szolvéd csapat eltűnik és mint a tüzes mennykő elindul, halad, robog, mint a kanizsai gyors….csihúú meg minden. Csak 6 autó áll meg nemzetzözi jelzések teljes palettájának felvonultatásával. Átér..Huhh. Gond van, mert az út túloldalán ugye korlát virít, mely alatt nem tud átbújni. Régi magasugrási technológiát felelevenítve “ollózik”…Pontosabban próbál, egy kézzel kapaszkodik, másik kezével az emelgetős részt segíti. Félút…még jó,hogy magas, mert magas “CÉ” lenne, aztán a másik futóművel is ugyanaz a játék…Teljes siker!!! Némi probléma, hogy a rend őrei 30 méterrel arrább gyalog érkeznek hozzá. Bakker…
Ennyi, persze volt a havas időben tunning, mert a hókupacok miatt át sem tudtak bújni, lépni, így sétáltak egy KICSIT…. Azért “KICSIT”, mert a lámpával ellátott zebra 25 méterre van….Ezért kérdem én…hol az élettapasztalat? Hangsúlyozom….szeretem őket, de tényleg…de elgondolkodtató miért teszik….
Erről ennyit, és ember legyen a talpán ki megérti, hogy egy ember mit miért tesz, de hogy néhányan és kortól függetlenül meghajtáshibával rendelkeznek az tuti..
