Aztán rájöttem idővel, hogy miért van ez és miért hullanak rám a pofonok… Mert a pofonfa alatt álltam egész végig, és nem egyedül, mert a pofonfa maga nem más mint az élet fája. A fa mi árnyékot, védelmet és haljékot ad, de nem ad semmit ingyen. Nincs érési ideje semminek mi hullhat róla ránk, minden egyszerre érhet mindenkit, jó és rossz egyaránt. A fa nem gondolkozik azon, hogy mi az mit érdemlünk és kiérdemlünk… elég neki az, hogy ott állunk alatta, épp ott ahol megálltunk, és ha a pofonokat szeretnénk kikerülni botor cselekedetre vállalkozunk. A pofonok megtalálnak, felesleges a törzset körbefutni…legfeljebb elfáradunk és a pofon ott fog állni előttünk mosolyogva és csapásra készen.
Ha pedig elcsattan, akkor két dolgot tehetünk. Egyik az, hogy megelégelve a pofonokat és elégedetlenül hiába várni az ölünkbe hulló jót, fogjuk magunk és feladva távozunk a fa alól…A másik az, hogy elviseljük, könnyeinkel borogatva a fájó testrészt, mit a minket kedvelő és szerető emberek szárítanak fel és emelt fővel tanulunk hibáinkból. A pofonok sosem jönnek véletlenül, elviselésük tanulandó folyamat, minek az is lehet célja, hogy mi magunk ne osztogassuk pofonjainkat, mert mindenkinek megvan a saját adagja, mit nem a mi szemünk fog észrevenni…
Persze lehet nézni, mint a moziban és körbepislantani, hogy mennyien látták a pofont mit ránk mért a fa, vagy épp embertársaink. Ha pedig mosolyra és kárörvendésre vetemedünk ne felejtsük el azt, hogy ezért vár ránk már egy pofon a fa alatt. Kíméletlenül torlódik meg röpke örömünk, és ezem megtorlás nem érkezik azonnal. Ó nem. Majd, majd akkor jön mikor nem számítunk látogatására. Nem lesz hozzá magyarázó levélke, hogy ezért, vagy azért kapjuk, erre mindenkinek magának kell rájönni, s minél több pofont viseltünk el és figyelünk, gondolunk arra, hogy miért kaptuk őket akkor rutin lesz belőle. E rutin lesz az mi abban fog segíteni, hogy a következő pofont mi megkísért, el tudjuk kerülni, és ha azt is megtanuljuk, hogy más pofonja láttán segítő kezet nyújtunk akkor egy pofonnal kevesebb fog ránk várni a fa alatt…
Ha kellenek az élet fájának ajándékai, akkor el kell fogadni azt is, hogy ahonnan a megérdemelt ajándékok hullanak akkor azon a területen pofonok is várnak minket, de egy jól irányzott pofon fog segíteni értékelni a jó pillanatokat is…
