Bonyolult érzés a szerelem, pedig csak három szótag, mégis milyen bonyolult a magyarázata mindenkinek, mert mindenkinek más, és máshol jelentkező érzéscsomag. Sok Nő azt hiszi, hogy egyoldalú a férfi felé irányuló szerelme, célpontjában a testiség, míg egy nőnek inkább lelki. Ha nincs arany középút akkor megette a fene, mert ha egyik fél sem enged az általa istenített eszméből az egyébként kitartó szerelem, (mi hozdozhatja a boldog jövő kulcsát is) nagyon rövid idő alatt szétfoszlik…
Pedig nem kéne, nem kéne feladni a bizalmat, a megértést, nem kéne félni attól, hogy érzünk. Az érzés egy különleges adottság, mivel a legjobban az ember bírhat. Ha pedig jó érzések kerülnek bennünk túlnyomó többségbe, akkor mi magunk is jobbá válunk. Ha egy férfi valóban szeret és szeretni akar, akkor tud találni okot és indokot bőven arra, hogy kimutassa mit érez…
Ezt pedig az igazi Nő is megérzi, meg, mert manapság bármennyire is féltik a szabadságukat, az önállóságukat mégis arra vágynak, hogy egy férfi szeretetében, szerelmében teljesedjenek ki. Lehet, hogy nem vallják be, lehet, hogy a mai divathoz ragaszkodva eltakargatják érzéseik, mégis erre vágynak. Néhány évtized nem tudja évszázadok múltbeli érzéseit eltörölni, ha pedig valaki ebben hisz akkor nagyot téved. A szerelmeknek nem az ágyban kell szövődnie, kell a vágyakozás, a gondolat, hogy bár nem vagyok vele mégis rá gondolok. Ha azonnal megkapsz valamit azt sosem fogod annyira megbecsülni, mint amiért kínkeservesen megkínlódtál…
Egy férfi szerelme is lehet erős és kitartó egyetlen Nő iránt, csak a Nőnek is figyelnie kell arra, hogy mellette a Férfi is férfinak érezhesse magát. Az okos Nők ezt tudják, de néha mégsem teszik, néha divatból, néha dacból, pedig csak mindkét félnek őszintén kéne egymáshoz állnia, és valóban kivácsinak lenni arra, hogy mit gondol az, kit szeretni szeretne…