Igazából minden fejben dől el…Ez van. Neked kell változni, és követned az életed ritmusát, és nem az életnek kell téged követni. Jó lenne tudomásul venni dolgokat. Ehhez nem kell szektákba belépned, nem kell klubtagnak lenned sehol, még csak okosnak sem kell lenned…Csak vedd elő a józan paraszti eszed. A Net és a Pofakönyv is ajánlatokat tesz, ki mondta, hogy a mézesmadzagra kell ülnöd? Csak ők. Attól mert előtted beleugrálnak a kútba akkor Te ugrani fogsz? Ne már…
Persze…Értem én, hogy mindent azonnal szeretnél, ehhez szoktatnak hozzá, de van bőven az életben olyan amihez idő kell. Ami meg elmúlt az nem jön vissza, bármit teszel. Ez van és pont. Az Életed el kell fogadni, nem mindenki lesz menőken, de nem mindenki lesz anya, és honnan tudod azt, hogy az agyondiétázott szállodai életét nem cserélné el veled? Te csak a csillogást látod az életében, az árnyoldalait nem.
Miért van az, hogy a hülyeségeket kész tényként zabáljuk fel? Miért vagyunk ennyire hiszékenyek? Mert szeretnénk hinni, még akkor is mikor az elménk pontosan tudja, hogy át vagyunk verve. Csak azt magyarázza el nekem valaki, hogy mikor az orrunk előtt ott a jó..azt miért nem hisszük el? Az elménk logikusan levezeti azt ,hogy érdemes követni, meg belül tudjuk is, de mégsem csináljuk…
Lehet Foresztes Gámpos gondolattal élni. Mindenki ismeri a borsó, meg a héja kifejezést, csak ebben a gondolatban a hiszékenység a borsó és a hülyeség a héja. El kell dobni végre ezt a fajta hiszékenységet, akár a falra…Neked kell a saját utad járni, és nem mások hülyeségét, nemtörődömségét követni. Azt pedig senki ne felejtse el, hogy héjában van a vitamin…
A hülyeségeket kezeld falra hányt borsó gyanánt, ne azt ami valóban fontos…
