Huckleberry Finn barátja voltam….

Ma egy kis történet “Rólam”, mikor még elég hülye voltam, hogy hülyeségeket csináljak, illetőleg
hülyét magamból….meg másokból is….


 A történtek idején döngettem a 8 éves kort…alulról….Kezem közé kaparintottam  Tom Sawyer
kalandjait, és annyira megtetszett, hogy kitaláltam én oktondi…,hogy végrehajtom.

TUTAJT ÉPÍTEK…….

Az ötletbe bevontam két osztálytársam, kik vigyorogva kaptak a lehetőségen.
Terveztünk…jó…megcsináljuk a tutajt, de hol bocsájtjuk vízre?
Egyik barátom házától 2 km-re volt egy erdősávtól ölelt kis tó, mellette döntöttünk.
Az eltöltött időről füllentést találtunk ki, hogy kéziedzésen fogunk lenni . Bevált….
Elkezdtük az alapanyagokat beszerezni, hasábfák, párnafák, lambéria, szegek.
Kormánylapátot péklapátból, vitorlát jóanyám hímzésre szánt “napszövetéből” ( a mai napig nem tudja hova lett…).
Barátom hátsó kertjében (kinek édesapja ács volt) neki álltunk, papírra vetettük ötletünk,
hogy nézzen ki, legyen rajta kalyiba, ha esik, legyen rajta pad, hogy leülhessünk.
a kötélzetet redőnygurtniból gondoltuk ki, ezt mindhárman elcsentük otthonról.
Jött az üsd-vág nem apád rész…bár néha többet vertünk az újjunkra, mint a fára, néha a
szerszámok repültek, néha meg a deszkák…néha meg mi…
Négy nap…négy teljes nap kellett…meg sok ragtapasz…és némi gyermeteg káromkodás (mert az korán ellesi az emberfia), DE KÉSZ LETT…meg mi is…
Komoly gondunk akadt. Adva van egy monstrum, mi 4 méter hosszú, 2,5 méter széles, tele
kütyükkel, izémizékkel, meg hogyishívjákokkal.
A Tó meg két kilóméternyire feszítette víztükrét…..ergó…hogy bánatba vigyük oda?
Mivel senki nem tudott a “Nagy akciónkról” senkit nem kérhettünk meg…
Képzeljétek el… három nyócéves körbeállja majd egyheti munkáját, ami egy tutaj…a szárazföldi dokkban. Csapásként érjük meg…majd “edisoni” szikra gyúl buksim tekervényei közt!!!
Van megoldás! Kigörgetjük…oszlopokon, mint ahogy a piramisokat állítólag építették….  
Az ötletet tett követi, véres verejtékkel, port lihegve egy nap alatt kivonszoltuk a tavacska partjára.
Heuréka!!!
Ez pénteki nap volt, másnap terveztük vízrebocsájtani. Reggel felszerelkezve arra, hogy “vízen töltjük a napot” kajával, horgászbottal, innivalóval felszerelkezve érkezünk.
A jókedv törhetetlen…Csatakiáltással vízre tesszük járművünk!
A nem létező horgony felhúzása után vízen úszik csatahajónk….Éhesen nézzük művünk remeklését,
reggelizni kezdünk, és pecázni….
Az “alkotmány” a tó közepén leledzik….vigyorogva habzsolom szendvicsemet, az enyhe szél fodrozza
napszövet vitorlánk, és kicsi magyar zászlónk.
Egyszercsak a vigyor lefagy orcámról!
Bokámat víz nyaldossa…lassan, de biztosan sűllyedünk!!!
Mentjük ami menthető, főleg magunkat, és a kaját, és a 70 centis vizbe csobbanunk. Mindössze 30 méter a part…Az iszapos vízben hátrapillantok, látom, hogy Titanic módjára sűllyed el Tom Sawyer
öröksége.
Partra evickélünk…a szomorúság határtalan köde takarja arcunkat, csak a kalyiba, és a vitorla látszik ki.
Hatalmasat ordít barátom! PIÓCÁK!
Fürtben lógnak lábainkon, gazdagodott vagy egy tucattal mindegyikünk…..
Az elemózsában van só, a Show pedig folyik….és egyenként szabadulunk meg tőlük…
Az ellenszer elfogyása után maradt még egy….Rajtam….
Újjabb ötlet…a vizelet sós…feladat kiadva, és nem természetes a mosolyom mikor barátaim öntöznek…
Hála Istennek bejött….lassan poroszkálunk haza felé, sárosan, véresen, és már porosan is.
Otthon egymást slaggal veretjük le. A sebek, karcolások ellátva…..
Elköszönünk egymástól, és tudjuk az “élmény” örökéletű….
Otthon egyetlen kérdés merült fel…-Jó volt a kéziedzés? Vigyázz magadra jobban, mert megint tele
vagy sebekkel…
Igen…az “EDZÉS” jó volt…Tom Sawyer nem tudom kézizett-e….

Bár most is suttogtam….de….nevetést hallok minden felől…ezért osztottam meg…Veletek…