Az életed menüje

Ha az ember igazán jót akar enni mi a szájaíze szerint való, akkor mindenből a legjobbat, és legpontosabban kell adagolni. A legfinomabb dolgok pedig sajátkezűleg készülnek, mert benne van a szeretet is, mivel készült az elénk rakott étel. Sokan nem fecsérlik az idejük arra, hogy gőzben és melegben kínlódjanak a finom falatok asztalra kerüléséért. Rendelnek és válogatnak, éttermek és kajagyárak ontják a menüket, mik finomak, de mindig lehet érezni valamit. Valamit ami hiányzik, a szerető kéz gondoskodását. Azon gondolkoztam el, hogy Jó Élet receptje vajon mikből állhat? Mik azok a hozzávalók, hogy olyan életünk legyen, miben megbecsüljük mit kaptunk, és ne feledjük azt mit adtunk. Az életed menüjét csak akkor fogod szeretni, ha a hozzávalókat szívvel és lélekkel válogatod össze, és készítésekor nem leszel rest megizzadni, elfáradni, mert ha így teszel, az életed íze is kedvedre való lesz…

Rengeteg dolog kell ahhoz, hogy olyan életünk legyen, milyet megálmodtunk magunknak, és nem elég megálmodni, elérésükhöz tenni is kell, de még mennyi mindent….

Kell hozzá egy nagy adag kitartás. Ebből gazdagon kell használnunk, mert a cél messze van, és a feladat nem könnyű. Kitartóan kell kóstolgatni nap, mint nap, alakítani, hogy megfelelő legyen…

Aztán kell egy jó marék spiritusz. Hogy fel tudd vállalni saját magad, célod, és azt, hogy ezért hajlandó vagy küzdeni, akár megküzdeni is. Lehet, hogy saját egóddal is csörtét vívsz ezért…

Aztán szükség van egy  feneketlen zsákból kiszedhető szeretetre. Szeretetre magad iránt, családod iránt és embertársaid iránt is, mert enélkül az életed sótalan lesz és sivár. A zsákból kiszedett szeretet pedig újra utat fog találni hozzád, és többszörösen tölti fel azt az űrt, mit az “elhasznált” szereteted hiánya jelentene.

Sajnos, vagy nem sajnos, de kell egy hordónyi könny is. Minek sóssága ízesíti meg szomorúságod, hisz szomorúság megélése nélkül sosem tudod megérezni azt, mikor az öröm látogat el hozzád. Ha ezt elfogadod, mint azt is, hogy minden reggel felkel a Nap akkor sokkal könnyebb lesz. Könnyeid által válsz jobb emberré, ki becsülni fogja más könnyét, és azon leszel, hogy azokat felszárítsad…

Kéne még egy csipetnyi vadság is. Hogy életed teljes legyen, és a menü finom legyen, kicsit meg kell bolondítani, mert ha savanyúan kiszámítható vagy az életkedvet veszed el mástól. Kell egy kis vadság, hogy a rád nehezedő terhektől meg tudj szabadulni, mert terhekkel a válladon sosem fogsz tudni szárnyalni…

No persze kéne még sok kanálnyi türelem. Mert enélkül nem fogod kivárni azt, mi csak akkor élvezhető, ha türelemmel kivárod a megfelelő pillanatot. A kapkodás bimbója megfoszt attól, mit a türelem rózsája nyújthatna Neked.

Aztán kell csipetnyi düh, füllentés, bolondság, naívság, lustaság, ügyesség, vonzerő, titokzatosság, értelem, szépség és még ki tudja mennyi minden. Mert minden ember más és más, ettől szép ez a világ, és rajtunk múlik, hogy az Élet nagy üstjében mit főzünk ki magunknak…

Végül, de nem utolsósorban kell egy millió mosoly. Ez fogja megadni az egész életed alapízét, mert ha az Életre mosolyogsz, az Élet is vissza fog mosolyogni…Rád!

A főzőkanál a kezetekben van, a hozzávalók adottak…Nincs más teendőtök, mint szívvel lélekkel nekiállni és kifőzni a Nektek tetsző hogyanlevest, és a Mindenki által szeretett második fogást. A desszertről pedig az Élet fog gondoskodni…ha megérdemlitek.