Vannak dolgok amik akkor nyernek értelmet,mikor megtörténnek velünk is….
Attól még, hogy homokba dugjuk fejünk…csak homok kerül fülünkbe és majd pont nem 
azt fogjuk hallani, amit aztán látni szeretnénk…Az emberek mindíg kergetnek valamit, valamit, ami messze van és elérhetetlennek látszik, csak az orrod elé kéne nézni….
Az életed nem a messzi távolban zajlik…előtted.
Rengeteg embert ismerek kik élik csak életük és olyan álmokat kergetnek, miket csak a messzi távolból lehet értelmesnek látni…
Van aki gyermeket szeretne, de annyit dolgozik, hogy belerokkan, idegileg kivan és nincs ideje még gondolkozni sem.
Vannak akik reggeltől estig dolgoznak azért, hogy este enni tudjanak, vagy enni adjanak gyermeküknek. Vannak akik a hőn várt lovagért reménykednek, mikor az orruk előtt van, ki
minden pillanatban szereti őket…
Vannak akik azért tanulnak, mert szeretnének megszerezni egy tudásfajtát, de mikor végeznek akkor jönnek rá…,hogy nem tudnak semmit. Vannak akik táncolnak mert tehetségük van hozzá, de látni lehet azt is, hogy vajon szeretnek-e táncolni.
Minden embernek vannak álmai…
Minden ember álmok tengerén jár mikor alszik, akkor kell kezdeni aggódni, mikor álmainkat szeretnénk megélni, de a valóság messze áll tőlük.
Meg lehet kérdezni magunktól….Volt egy álmom…mit tettem érte???
Álmodoztam az álmomról, álmomban már álmodtam egy álmot?
Ki mondta neked, hogy csak úgy meg fogod kapni?
Ki mondta neked, hogy könnyű lesz elérned?
Ki mondta neked, hogy nem lesznek kudarcok a feléje tartó úton?
Miért hiszed azt, hogy be kell állnod a többi közé a sorba?
Miért hiszed, hogy Neked úgysem fog sikerülni?
Miért hiszed, hogy hittelenként hitet szerezhetsz magadhoz?
Van terved? Van terved holnapra? Tudod mit akarsz igazán?
Van…jó…
Teszel is érte? Azt hiszem érdemes hinni amit akár furcsa egybeesések tárnak elénk. Ha valaki azt mondja nekem január elsején, hogy most blogot fogok írni, és ezt ilyen sokan olvassák, akár itt, akár a kaposvarmost.hu-n, nevettem volna.
Én is tudom, hogy nem egyszerű ez az út sem, de én járok rajta…
Régen egy ember azt írta, hogy aki repülni akar, az előbb tanuljon meg járni.
Járjatok, járjatok a saját utatokon, az orrotok elé nézve, mert míg a cél messze, van az élet előttünk zajlik, és sokszor nem a cél a fontos….
Hanem az odáig vezető út. Az úton pedig emberek fognak lenni, van ki irányt fog mutatni, van ki pedig elterelni akar. Lesznek kik Veled tartanak, lesznek kik megállnak.
Ne céltalan álmaid legyenek…álommal teli céljaid…
A suttogásban rengeteg kérdőjel….a TE válaszaid hol vannak?
Az élet a pofonfa alatt zajlik, van, hogy pofon hull… van, hogy álom, demindkettő kell hogy megérjük azt mikor elérünk valamit…
Nem mindig könnyű az út amin járnunk kell, de minden akadály megtanít valami újra! Így ha legközelebb találkozunk azzal az akadállyal észre sem vesszük, csak egyszerűen továbblépünk! A élet nem könnyű, de ki mondta, hogy könnyű lesz???Milliószor hallottuk már, hogy túl rövid az élet, A meg nem tett dolgaink, a tétovázásaink, a ki nem mondott szavaink, érzéseink, félelmeink és még sorolhatnám, megtanítanak arra, hogy valóban rövid az élet, piszkosul rövid…Miért kell hát elpazarolni??? Nagy kár 🙂
Köszönöm.