Mindenki csodált már meg lábnyomokat, és függetlenül attól, hogy emberi vagy állati nyomokról lévén szó eszünkbe kell jusson az az egyszerű tény, hogy egy nyom a legfőbb jelzője a megtett útnak, és múlt pillanataira való emlékezésnek. Ha talál egy vadász egy lábnyomot, elgondolkozik, hogy milyen állat, mikor és hogyan ejtette. Egészséges volt-e, sietett és üldözték, vagy csak céltalanul bóklászott. Az emberi nyomok is ugyanezen gondolat mellett szaladva árulkodnak az általunk megtett útról. Hogy miket küzdöttünk le, mikor rogytunk térdre, meddig fetrengtünk fájdalommal átitatva. Persze azt is, hogy mennyi idő alatt álltunk talpra. Életünknek rengeteg nyomolvasója van és volt, kik kiváncsian vizslatták életünk lépéseit, és olyanok is vannak, kik előre jósolgatják lépteink, nem ismervén még azt a tervet sem, mi a követendő irányt jelenti számunkra.
Sok ember fel sem figyel a nyomok jelentőségére, akárcsak az árnyak a nyomok is árulkodnak arról, hogy honnan jöttünk, és milyen utat jártunk be. Mennyi időn keresztül kínlódtunk valódi utunkat keresve, és mentsvárként más nyomaiba lépegetve. Mennyi idő telt el, míg rájöttünk, hogy mások követése, más életének élése nem lesz sosem igazából a miénk, és az élet homokfövenyén az ezernyi lábnyom közül csak a saját, és szeretteink lábnyoma az, mi igazából fontos nekünk. Az utunkat keresztező lábnyomok pedig csak útjelzők annak okán, hogy valaki már errefelé próbálta saját nyomait elhelyezni a fövenyen.
Érdemes a nyomok melletti nyomokat is nézni, főleg mikor felfedezzük azt, hogy valaki nehezen jár. Lehetnek mellette mankónyomok, de lehet mellette egy párhuzamosan sétáló ember lábnyoma, ki re a küszködő támaszkodott nehéz járásában. Könnyedén felejtkezünk el arról is, hogy ferde állításainkat leleplezik a hátunk mögött hagyott nyomaink, és a füllentésünk árulója nem lesz más, mint saját hártahagyott nyomunk…A bejárt életút jelzőtáblái miket hátrahagyunk, és ha “jó nyomon” vagyunk, és azt utunk a helyes irányba vezet, akkor lábnyomaink tovább maradnak fent, mint gondolnánk.
Mindenki nyomokat szeretne maga után hátrahagyni, szeretné, ha emlékeznének rá. Erre pedig a legjobb módszer az, ha cselekedeteinket úgy irányítjuk, úgy sétálunk az élet fövenyén, hogyha hátrapillantunk, akkor büszkén emelhetjük fel a fejünk, mert tetteink jók voltak és szeretetet hagytunk hátra gyermekinkben, barátainkban. Ha hátrapillantva lábnyomaid szertefoszlani látod az élet fövenyén akkor a cselekedeteidet nem övezi megbecsülő figyelem.
Csak lábnyomok, de arról árulkodnak, hogy ki is vagy valójában, honnan és merre tartasz, csak rajtad áll az, hogy fent maradnak maradandó nyomként mások lelkében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: