Bloggerkaptafa

Bár én csak néhány hónapja bloggerkedem, és az elején egyáltalán nem olvastam, sőt meg sem néztem más blogjait. Ennek roppant egyszerű indoka van-volt. Miszerint azt gondoltam, hogy alakuljon ki egy sajátságos stílus, mi írásaim jellemzi. Egy íráshoz való kaptafa, mi minden cipészműhely fontos eszköze. Eszköze az egyedit megalkotni, az egyedit, mi más mesterekre nem jellemző, egy egyedit, mi a cipész hírnevét öregbíti. A bloggereknél sincs ez másként… Elborzadva látom azt, hogy vagy eszeveszett hülyeségeket tálalnak, miknek semmi köze nincs egy bloghoz, gondolok itt egyéb oldalak cikkjeire, vagy épp ajánlatot tevő hölgyikékre. Kevés az egyedi munka, kevés az egyedi írásmester. Kit szívesen olvas az emberfia….

A jó blogger szerintem nem ír egy sémára, rengeteg “kaptafája” van, és ha megfelelő témára lel, akkor a témának megfelelő írási stílusát veszi elő. Ahogy a cipészmester gojzervarrott cipője alakul, úgy alakul egy írás is a blogger fejében, és a legjobb írásainak is volt célterve fejének kreatív zugában. Enélkül csak csapongás lesz irománya, mit ha saját maga olvas vissza, olvasóként akár a saját gondolatait sem érti majd meg. Ha egy blogger nem tud miről írni, onnan belülről, akkor inkább ne írjon, mert saját magát fogja gyötörni azzal, hogy visszaolvasva kritizálni foja önönmaga gondolatait. Türelem kell, és kitartás ahhoz is, hogy egy olyan írás szülessen meg, hogy az idegen ki olvasására szánja idejét a végén ne a bloggert szánja meg. Az kevés, hogy valaki blogot akar írni, az akarat még nem fog lenni a valós alkotás szülőhelye. Gondolatszabadság és tehetség is kell ahhoz, hogy valaki “írni” tudjon.

A legrosszabb az, mikor mondandó híjján olvasgat más blogokat, és elkezd másolóbajnokká válni, másolni kezdi azokat a blogokat, mik sikereket érnek. Ez botor hiba, mert a nem saját tollak nem dicsőséget fognak hozni neki, hanem a nevetség szobrává avatják Őt. Mert minden írói kaptafa, a saját mesterének engedelmeskedik csak, mint egy hű kutya. Ahogy a kaptafák, és a rajtuk készült cipők is egyediek, a blogok is olyanformán maradnak az alkotó blogger sajátjai. Gondolatokat lopni pedig nem más, mint a másik fejéből kipattanó szikrával gyújtani tüzet, és mellette sütni a saját pecsenyét.

Nem csak a klaviatúrát kell koptatni, és fittizve elmondani, és megosztani: “blogot írok”, hisz a blog nem más, mint egy internetes napló, és napló attól napló, hogy saját gondolatok rögzülnek akár papíron , akár ezeken az oldalakon. Egy biztos, akkor tuti jó úton jársz bloggerként, mikor már mások emelgetik el a Te gondolataid, mert mindíg attól lopnak kinek van, és van értelme tőle lopni. Ha konfekcióblogot “gyártasz”, akkor előbb-utóbb vakvágányon kötsz ki. Ha pedig másolgatsz, azt sose feledd, hogy a másolók közt sohasem tudsz az első lenni, mert mindíg lesz nálad jobb és ügyesebb másoló. Ha viszont egyedi vagy, akkor abban biztos Te leszel a legjobb, és ha valóban jól csinálod, egy idő múlva Téged fognak másolni. A teendőd csak annyi, hogy tarts ki magad és a saját kaptafád mellett, mint egy vérbeli cipész…

Cipészek és bloggerek…Nincs olyan nagy különbség, ha az egyedi alkotást tekintjük alapul, és merész párhuzamot vonuk a két szakma között…

Tovább a blogra »