Rossz szomszédság, török átok… Rajtunk is múlik…meg rajta is.
Tény és való az, hogy néha így nyár elején is tele velük a “hócipő”, akármit csinálnak, tudnak olyat és olyankor tenni, mi nemkünk nem épp örömteli. Ilyenkor jutnak eszembe azon hunpolgárjaink, kik panelben laknak, mi előnyökkel is jár, de ott mintha kicsit “közelebb” lennének a szomszédok. Nem elég, hogy mellettünk, hanem alattunk és felettünk is éli valaki az Ő megszokott életét. A panelben nincs nagyon szükség a pletykára, mert minden hallható, olyan, mint rég a tarisznyarádió. Adás van, választás nincs, ami még rosszabb, ki sem lehet kapcsolni. Ha akarjuk, ha nem részesei vagyunk a másik életének. Veszekedésének, ágyjelenetének, örömének, vagy épp dobon gyakorló csemetéjének virtuózitásának. Előkerül a partfisnyél, a szomszéd távirányító, és indul a “ki kopog” című játék, előkerülnek az izompólók, szomjas emberek, kik bátran látogatják meg “kedvencük” lábtörlőjét, és csengőt támasztva adják tudtul nemtetszésük. Nagyon baba…
Vidéken, jobban mondva kertes közegben is megvannak az átkos csaták, szomszédok szaggatják egymás már így is megkínzott idegrostjait, s mikot tudván szomszédjuk elpihen akkor zendítenek rá a fűnyíró koncertre. Jól van ez így. Kerítések és tujaerdők épülnek a leselkedők kizárására, vagy épp a képen látható módon adják tudtul szomszédjuk felé irányuló érzésviláguk kifejezését. Véleményformálás persze ezerrel megy, az illető háta mögött, frakciók alakulnak, épülnek a szomszédoló gittegyletek. Tutira ha kerti partit adsz, valamelyik a szomszédnak túl hangos, túl büdös, de főképp az a baja, hogy nem volt meghívva. Ha van kerted, és van valamid ami neki nem terem, akkor vendetta indul, ha nem Ő tömi vele a pofiját először tele. Aztán beindul a mohóság persze. Mert nem elég mit adtál, és az persze eszébe sem jut, hogy másnak is adnál, és még családod is enne belőle, képes bejelentkezni a következő adagért.
Egy személyes sztori…
Szomszédomnak nincs almafája, nekem van, és valóban szétosztogatom a termést, de mindennek van határa. Csenget, és mikor kimegyek ezzel szólít meg: -Jöttem almáért, mert almáspitét AKAROK csinálni! Válaszom: -Kedves Juliska, miért tetszett idáig fáradni, és még csengetni is, ha AKAR akkor átmehett volna a kerten át…Minek KÉRNI?
Mai napig nem értem miért “akart” és miért nem kért…Persze vannak tényleg jó szomszédok is, de egy ilyen kaliberű tuti van mindenkinek a környezetében. Együttélni is tudni kell, nemde?
