Kotta az arcon?

Már születésünkkor születik meg velünk, és velünk él, míg élünk.
Lehet megpróbálni azt, hogy ukmukkfukk megszabadulunk tőlük, de felesleges erőfeszítés.
Mert megszépít, és karaktert ad a semleges mimikához. Érték, mi a korral, és a tapasztalattal
jön elő. Jelzés arra, hogy éltél, hogy valamin elgondolkodtál, hogy volt a mi fájt Neked.
A szem a lélek tükre? A ráncaid pedig az életed lejátszott kottája az arcodra írva…..

A ráncaink….
A ráncaink nem ellenünk, hanem értünk vannak, általuk ismerthetőbbek, és kiismerhetőbbek, és megérthetőbbek vagyunk. Árulkodnak gondjainkon való Don Kihótés küzdelmünkről, álmatlan éjszakákról, mikor egy szerettünk álmát őriztük, aggódva figyelve lélegzetét. Árulkodnak sóhajainkról, mik akár felfelé, akár más ember felé szálltak némán, és mikor ajkunk rezentelen maradt a ki nem mondott gondolatoktól, a sóhajunk arcunk térképén hagyott jeleket.
Az élő, élettel teli arc legfőbb ismérve a ránc, és kinél az élet tánc, annak sok mosolyránc gyűlik, ugyanúgy nyomokat hagy rajtunk a szomorúság kardja is.
Én a mosolyráncokat szeretem, és ezt olyannyira kedvelem, hogy teszek azért, hogy minél több emberen lássam őket, és jó érzéssel tölt el a tudat, hogy időnként sikerül a ráncokat előidézni.
Akik kivasaltatják arcukat lemondanak valamiről, amit úgy is lehet hívni, hogy kifejező arc, és lehet, hogy ráncaik nem lesznek arcukon, de megszűnik a varázs mi egy arcot jellemez, és ismérve lehet, hogy milyen emberrel állunk is szemben.
Jó lenne megérteni, hogy az ajkak feltöltése, és a botoxinjekciók attól is megszabadítanak mik valójában a legfontosabb ismérveink lehetnének.
A szánk körüli mosolyráncok árulkodnak arról is, mennyit nevettünk, vagy épp mennyit nevettettünk, mennyire törődve környezetünk lelkivilágával.
A szem környéki szarkalábak számomra a kacsintásokat jelentik, mik lehet, hogy férfi-nő impulzusokat jelent, vagy két jóbarát véleményazonosságát jelenti.
Jó lenne, ha a homlokráncokra nem a gondok, hanem a kellemes meglepetések miatt lehetne kottát írni. Ha mosolygunk, az egész arcunk velünk változik meg, szinte szebbek vagyunk.
Nem véletlen az a mondás, hogy egy Nő mosolya gyönyörű, de akkor a legszebb, mikor “ránk” mosolyog.
Én ugye alapban számolom a mosolyokat, számolni való, és mikor arra gondolnak emberek, hogy mennyi mindenük nincs…gondoljanak a mosolyra, mi ugye ingyenes. Emberré tesznek ráncaink, az életünk naplója az arcunkon, inkább kincs, mint eltüntetendő átok, miket kiismerhetetlen nevő csudakrémekkel akarnak semmissé tenni…Minek?
Ez sosem fog sikerülni, addig biztos nem, míg az ember Ember akar maradni.
Az én arcomat is tarkítják és szinesítik, de jól láthatóan bőven van….Mosolyránc, és mindenkinek ezt kívánom nap, mint nap.

A ráncaink is mi vagyunk, életünk mérföldköveinek lelőhelye, és az érzések térképének finom rajzolata…az arcunkon….