Pajzsok és kardok

Méghogy nincsenek lovagok? Nem a fenét nincsenek, csak kicsit másként öltözködnek. Ráadásul nem csak férfi lovagok vannak, hanem női lovagok is. Ezerrel megy a harc, és bőszen csattognak a kardok és pajzsok. De nem igazi kardokkal, bár sokszor korrektebb és becsületesebb küzdelmek lennének világunkban. A meghódítandó hercegi kisasszonyokért folyó harc is már másképp zajlik. A változás szele a hercegnők miatt változott meg. Érdekes elvárásaik lettek lovagjaikkal szemben, no pesze ez nem általánosítás, azt én marhára nem díjjazom. Az eszözök is változtak, a pajzsok és kardok rozsdásan hevernek múzeumokban, az igaziak…

Én azt vettem észre, hogy mondhatni mindenki mindenkivel harcol, és tojik a “ferplére”, feszt megy a gáncsoskodás, a könyöklés, a napi élet jobban hasonlít a karate edzésre a sok rúgás és könyöklés miatt. A legjobban pedig az van rugdalva, ki épp sebesülten fetreng a porban. Nehogy felálljon a szerencsétlen. Dögölj meg Kiscsillag…ez a ma mottója. Néha nagyon nem értem ki mit és miért csinál. Kőkemény pajzsok, pengeéles kardok és hihetetlen álarcok álltak szolgálatba.

A hatalom lett a pajzs, mivel oly könnyedén élnek vissza birtoklóik, eltiporva az alattuk veszteglőket, nagy ívben tojva a “hírhedt demokráciára”. Lehet bőszen vinnyogni, és szidni a legnagyobb volán mögött téblábolókat, felesleges…Nagy többségük az ország nagy gesztenyefája alatt csoportosul és húsz körömmel kotorászik az avarban a gesztenyeadagja beszerzése érdekében, s eközben épp kin, kiken gázol át…Az mellékes. Aztán lenne az álarc, mi nem más, mint a jog helyett fennen imádott jogszolgáltatás, mi legtöbbször fülemileefekttel bír. Név szerint arra fütyül merről a pénz szagát érzi. Mindegy kinek van igaza a szép magyar nyelv a jogászok által olyan hurokba kerül, hogy megállapítást tud nyerni az is, hogy egy hintaló csak alszik, és vita tárgyát képezheti az is, hogy nem döglött. A pénzen vásárolt jogászzsonglőrők cirkuszi mutatványnak is beillő előadásokkal keresik meg pofátlan betevőjüket.

Elértünk a fegyverhez, a sokélű penge, minek még a markolata is véres tud lenni, mert használója is megsérül (persze ez nem érdekli). Ez a kard lenne a pénz, mani, lóvé, steksz, zsé, kinek ahogy tetszik. Már nem annak az eszköze, hogy a hajdani cserekereskedelmet kiváltandó egységes fizetőeszköz legyen, lópikulát. Eszköz, mivel embereket, cégeket, és országokat lehet tönkrevágni pofátlan manőverekkel. Ha sok van mindent meg lehet tenni, vélik ők. De a félelmüket sosem mondják el, hogy nincs egy nyugodt percük, hogy sosem tudják ki teszi épp tönkre őket, pont azzal a módszerrel, mivel ők is “dolgoznak”.

Harcolni ezek nélkül is lehet. Lehet üres kézzel is győztesen kikerülni a napi csatákból, lehet nyugodtan álomrahajtani a fejünk, mert senkit nem károsítottunk meg. Ha nincs rajtunk álarc, látható szemünk, és vele együtt az is, hogy mire szegeződik tekintetünk. A pénzt pedig lehet úgy kezelni, hogy egy eszköz, mi napi boldogulásunk eszköze, de nem rabjai vagyunk.Változások lesznek, mert így ebben a formában ez nincs jól, hogy mikor és miképp azt nem lehet tudni. De lesz, mert lennie kell, egyre többen látják át a hatalmasok taktikáját, a bábkormányok működését, mit igazából a pénz, és mögöttük álló dinasztiák irányít.

Hogy mi…és mikor lesz nem tudom, de én bízom benne, hogy változik vére valami, de ehhez nekünk is változni kell, látni is és nemcsak nézni. Gondolkozni, és nem hagyni azt, hogy gondoltassanak velük. Ez is rajtunk áll…embereken.