| foto:www.factumultimatum.hu |
Hmmm…
Kik a Facebookon követnek
időnként látnak tőlem néhány
költőiesebb vonást, mi saját
kútfőből ered. Arra gondoltam,
hogy ne legyenek szanaszét, az
eddigi megjelenteket csokorba
szedem és bénavénacsuporba
teszem. Mikor ilyet írt a saját
agytenyészet, bízva bízott
abban, hogy nem nyeli el az
enyészet. Mindíg, mikor más
költő versét olvastam és érez-
tem arra gondoltam, hogy az
oktatott verselemzés smafu.
Mert senki más nem tudta és tudja mire gondolt, vagy kire gondolt mikor megírta.
Ha nem él sosem lehet megkérdezni. Ha él….
Varázsszem
Eddig csak csellengtem életem vad ösvényein,
Dohogtam, dúltam életem gonosz fösvényein.
Néztem, meredtem én csak vadul, de nem is láttam,
Igazából azt se tudtam én már, hogy mire vágytam.
Aztán jöttél Te, szép tekinteted emelted énreám,
Szívem szűkölni vágyott, kicsi volt már a karám.
Nem szóltál, csak nézted arcom rendületlenül,
Szemem szemed tükrében békét lelve elmerül.
Ki vagy Te? Varázsod költői csodája honnan való?
Szívem zárt kapuján csellel bejutó trójai faló?
Minő furmányod , hiszen tekintetem Téged követ,
S szerető tekinteted lágyítja meg a fájó kőszívet.
Szótlan szavad reményt csepegtet most immár belém,
Köszönet a sorsnak, hogy most idevezetett énelém.
Szemed tótükrében lelt hont szívem feledett izzása,
Feledteted szomorom, múlté lett magányom kínzása.
Suttogó Gabriel 2011 augusztus 12.
Van ami képen látható…
A vihar szeme
Vihar kél a messzi horizonton,
Csúfos idő lesz, rontom-bontom.
Csattog, zúg most a dörgedelem,
Táncra kél az égi veszedelem.
Ember, Te az oly nagyon bátor,
Hol vagy, mikor nyílik rád esősátor?
Szűkölve húzódsz el biztos odvadba,
Lábad aligha teszed ki a szabadba.
Hátadon most borsódzik az ideg,
Vihar szeme les, tekintete rideg.
A úr e Földön ó nem Te vagy,
Bár ezt hiteti veled a botor agy.
Fogadd el azt, ami eddig lehettél,
Ne vágyj arra, mi sosem lehetnél.
Csak az élet apró parányi része,
De veled lett teljes az élet egésze.
