Egy jó ideje hallom az ezekkel a szavakkal kezdődő mondatokat: “Nekem nincs…”
Mondhatni uncsi, meg az állandó rinyálás, hogy nekem ez nincs, meg az nincs. Ugyan arról sokkal kevesebb szó esik, hogy miért nincs…
Tényleg miért is nincs???
Nincs erre időm nekem…Nincs erre pénzem…
Mire kisbarátom? A Nap mindekinek egyformán mutogatja orcáját, és senkinek sincs plusz órái a 24-en felül! Reggel ugye még a sas is csippás, fél órát tuti vakarászol a pancsoldában, és nyomod a reggeli rituáléid…Kávé avagy téja, protkómosás, és
audencia a toalettkacsa mellett, kicsi sztájlisztkodás, mer nincs egy göncöm sem. Kajakészítés a gyereknek és rimánkodás, hogy legyen már kész.
Letszgó…gyerek bepattintva ovi-isibe, oszthajde meló, délután gyerek beszákolva, tűz haza, kajavarázslás akár a semmiből, vag épp elrongyolsz a közérthetően drága bóótba utánypótlásért. Ha kész az étek, bődülés, hogy vályúhoz, lezser csámcsogás, mosómedvéket be a mosogatáshoz. Gyerek tanul (vagy nem), te meg toty a teve elé bambulni, mer megy a Valóvilág 36., mellette katt a teknicsre, és koptatod a klavit.
Aztán sterimobos zuhany, snájdilolod magad, a gyerek keze paplan fölött, a tiéd “paplan alatt”….aztán jobbra el és szunya reggelig..????
Ennyi egy napod? Megkérdezném…mikor élsz? Legyen időd a gyerekre már! Egyszer fog felnőni melletted..nem? Legyen már időd a párodra! Egyszer fog elhagyni mert tojsz rá…
Legyen már időd magadra! Állj meg néha és nézz körül mit csinálsz…
Biszbaszokra költöd a pénzed a teckóban meg Liliben, agyoniskolázott telefont veszel mert másnak is olyan van. Belemászol indokolatlan hitelekbe, legyen ez egy ledtévé, vagy egy hülye verda. Törődsz azzal, hogy kúúl legyél…
Agyondolgozod magad, hogy több pénzed legyen amit aztán pillanatok alatt elversz?
Hülyeségekre….
Miért nem jó az amid van? Van ennivalód, házad, családod, és van ágyad. Van kire mosolyognod, nem vagy éhes, se szomjas, nem üldöznek, nem fázol. Megértik mit beszélsz, vannak barátaid, remélhetőleg munkád is.
Van jövőd, még itthon is, csak tenned kell érte. Ha végig gondolod azt, hogy mennyi mindened VAN, és mennyi mindened NINCS, akkor hidd el a mérleg a VAN felé billen.
Legyél már elégedett, ne nagyon….csak egy kicsit…én erre kérlek.
Ha ezt, mit itt leírtam végig gondolod, hazudtold meg saját magad, és pletykáld el másoknak is, hogy mennyi mindenük VAN.
Ha most bólogatsz én örülök, ha elmondod másoknak….ők is bólogatnak.
Pletykálkodj, ahogy eddig is tetted…akár suttogva…mint én…
Így van….Már írtam, hogy az életünk az orrunk előtt zajlik, és nem a messzi távolban.Annyi mindennek lehetne örülni.
Úgy tanulsz meg elégedettnek lenni, ha abba hagyod, a „majd amikor” gondolkodást.„Amikor majd én…, akkor boldog leszek.”„Amikor lesz …, akkor boldog leszek…stb.”Azért esünk ilyen csapdákba, mert kis időkre vagyunk csak elégedettek, nem pedig hosszú távon. Jön valaki, vagy valami és lecsapolja az elégedettségünket.Sajnos, sokszor arra figyelünk, hogy mi az, amink nincsen, és elfelejtjük azt a sok csodás dolgot – nem mindig fizikai áldásokat, de legalább olyan fontosakat, mint például a családunk, barátaink.