Mozgó korlátok

Korlátaink vannak. Vagy mégsem? Annyi mindent lehet korlátok közé szorítani. Lehet állatokat terelni vele, lehet embereket távoltartani valamitől, de 
lehet kapaszkodó is,mi mozgásodban segít, vagy épp téged véd. Vannak sérült emberek, kik ilyen, vagy olyan okból sérültnek számítanak. Lehet, hogy mozgásuk segédeszközhöz kötött, mert nem tudnak járni, vagy elvesztették szemük világát, de sok egészséges emberrel ellentétben több elevenségről tanúskodnak. Mozgásodban akkor vagy korlátozott, ha ott belül, a lelked is korlátozott. A lelked és vele a tested valós szabadságáért Neked kell megküzdened…

Nem értem az embereket, de szeretem őket. A saját korlátait van ki könnyedén küzdi le, pusztán az akaraterejével és kitartásával, holott egészsége messze nem tökéletes. Kik pedig semmiféle panasszal nem bírnak, egy helyben topognak a aját maguk által épített korlátok között.
A megoldás két szóban rejlik, a “szeretném” és az “akarom”. A szeretném szót nem itt kell használni. A járókeretek, mankók és mozgássérült kocsik világának ez kevés. 
Akarni kell!
Akard az életet élni, ne csak teng-lengj, van min nem tudsz változtatni, ez a múltad. A baleseted, vagy betegséged okán itt tartasz, de…Rajtad áll, hogy hova tartasz és mit AKARSZ elérni.
Na idefigyelj… engem nem érdekel, hogy te nem látsz, hogy te nem tudsz járni, hogy te 
nem hallasz, vagy épp nem tudsz járni, SZÁMOMRA ugyanolyan ember vagy, mint a többi, nem teszek Veled kivételt. Az élet sem fog, ne akarj buborékot magad köré, a buborékok nem élnek örökké.
Hogy segítek-e? Igen, de csak annyira, hogy tovább küzdj, az a Te harcod, én csak a barátod vagyok. Ha készen kapod a megvalósult céljaid nem fogod megbecsülni, ha megküzdesz érte…foggal-körömmel véded majd. Nem fogok rád nézni sajnálattal, hanem szemem noszogatni fog, mert megálltál, és ne a fogyatékaidon keseregj. Miért?
Mert TE is különleges vagy, a fogyatékaiddal együtt vagy egyszeri és megismételhetetlen. A feladatod az, hogy álmodsz egy életet magadnak, nem rózsaszín köddel, valós álmot, veszel egy karót és célt tűzöl magad elé.
Nem nagyot, kicsit…megvan? Na most aztán küzdj, hogy elérd, ha elérted fújj egyet és húzd ki a karót…Jelölj ki újjabb célt. Szemek fogják tetteid figyelni, harcod verítékéből kovácsolódik páncélod, s elért célodból nő önbizalmad, az utadon Te fogsz járni egyenes gerinccel.
Van akaratod és kitartásod? Akkor legyen célod is, és napi harcaid, és küzdésed láttán főt hajtanak azok is majd meglátod, kik sajnáltak, miközben egy helyben topogtak. A nyavalygó egészségesek pedig tekintsenek magukba, hogy valójában ki és kik akadályozzák sikertelenségüket, dobják el az irigység zászlaját és merítsenek erőt a fogyatékkal élők harcolni tudásából. Volna mit…
 Emberek vagyunk, különbözőek mégis oly nagyon egyformák, célok, vágyak, félelmek,
csalódások özöne rejlik bennünk, és egy nagy adag jó. Légy jó, tégy jót, és a jó bumerángként talál vissza hozzád. A fogyatékosság nem csak a fogyatékosoké, az egészségesek is fogyatékosok tudnak lenni, mert saját maguknak építenek korlátokat miket aztán siránkozva kerülgetnek.

Az élet a pofonfa alatt zajlik, de hogy élj, maradj alatta mikor pofonok hullanak, az élet az elviselt pofonokért ajándékoz meg…