A reggelimádó…

Foto:www.blogxfree.hu

Imádni sok mindent lehet, én a Napot imádom, mondhatni “napelemes” lennék. Mikor a Nap süt, jobb a kedvem, mikor a melegsége cirógatja bőröm, mikor fénye megvilágítja utam az olyan jó érzés. A reggel pedig a kedvencem, és teljesen mindegy számomra, hogy nyári vagy épp téli nap reggele. 
Lehet egy szép tavaszi nap, de egy ködpászmás őszi csípősebb reggel is.
A legszebb, hogy minden reggel más és más, akár az emberek, nincs két egyforma. Ezért is vagyok Reggelimádó…

Emberek és reggelek…
Sok ember nem szereti, ha korán kell felkelnie. Hmmm…én is, de van amikor kárpótol a látvány, mi kora reggel fogad. Napkeltekor furcsa érzések kerítenek hatalmukba, szinte költői hangulat vesz erőt rajtam, és nem csak rajtam.
Egy soha nem múló pillanat, mi mindennap ellátogat hozzánk. Örök szépség…mert minden pillanatban valakinek felkel, mutatja pompázatos meleg arcát, nyitja szemét az életnek.
Először vékony hajnalpírt láttat, mintegy megjelölve a horizontot, majd aranyló ábrázattal ejti csodába figyelőjét. Mindegy, hogy aranyuta, vagy ködpászmák között, de megkezdi napi útját, s égi vándorként haladva társunkká válik napi utunkon. Maradak zengik az élet dalát, köszöntve az égi vándort, és a fülhallagatóság nagy örömére fakadnak dalra, mintegy megsimogatva bennüket…ott belül.
Az ember ilyenkor olyan jó tud lenni, megtellik élettel, és az élet iránti szeretettel. 
Mosoly születik az arcokon, akarva akaratlanul, és az ember kitágítva tüdejét mélyeket szippant ebből a dalos levegőből. Tartása kiegyenesedik, izmai feszülnek és lazulnak. Mindez néhány pillanat csupán néha, és kevés alkalom születik, hogy hosszan kiélvezze a “Reggel” mámorító érzését.
Egy reggelben annyi minden van… Születés, megvilágosodás, szeretet és lehetőség. Egy lehetőség arra, hogy ismét alkossunk, éljünk és szeressünk, és minden nap egy új kezdetet is jelent.
Egy tiszta lapot, mit még senki nem rontott el, és csak rajtunk áll, hogy mit kezdünk vele. Minden évszak magában hordozza egy lehelletnyit más reggel varázsát. Egy téli csípősen hideg reggel is hordoz vakító szépséget, mi vetekedni tud egy nyári tücsökciripelős reggel hangulatával.
A reggel tiszta, friss levgője betódul az ember tüdejébe, és megtellik valami furcsa erővel. Erővel, hogy végiggürizze a napot, és hátratekintve elégedetten gondoljon vissza a Reggelre…
Ezért is érdemes volt felkelni. Ki kell élvezni a pillanatot, mert az Égi Vándor nem vár, halad útján, és kacéran tekint le ránk, mondván gyere és tartsd velem a lépést.
Ezt pontosan tudjuk, mikor pirkadatkor bekukkant hozzánk, lerázva az éj fásult aluszékonyságát, felrázva minket olyan életkoktélt kever számunkra, mit más sosem fog nekünk.

Érdemes néha korán kelni, és megvárni néha Őt, és kacéran a Vándorra szegezni a tekintetet, hogy most én voltam frissebb, és Ő kövessen minket.