Szögszemszögek

Néha nagyon hülye dolgok indítják el egy blogger gondolatait… 
Ma ezt egy szögnek és egy kalapácsnak lehet köszönni. Szó szerint rávágtam az újjamra, kék körömlakk nem lett, de “bibis”.
Ok? Az ok roppant egyszerű, én ki tényleg tud szegelni, belebonyolódtam abba, mibe nem kellett volna. Nem a legegyszerűbb megoldást választottam, bonyolítottam, csűrtem és csavartam. Holott semmi mást nem kellett volna csinálnom… Fogni a szöget és a kalapácsot és simán beverni, minden faxni nélkül. Ez a megállapítás 
“szeget ütött a fejembe”. A gondolatok ma, így erről a dombról gurulnak a kalaviatúra felé…

Néha a legegyszerűbb dolgok is bonyolultak lesznek, mikor a bonyolult dolgok válnak egyszerűvé. Olyan hülyén tudunk problémákat megoldani, pedig mindíg az első elképzelést végrehajtani lehetne egy jó megoldás akár. Addig kavirnyálunk a lehetséges variációkkal, míg elveszítjük a cél elérése iránti figyelmünk, és buzgalmunk is. Az én gondolatmenetem szerint az embereket két csoportra lehet osztani, és nem megosztani.
Vannak a probélmakeltők…
Akik megakadnak egy egyszerű feladatnál is, mit csak simán józan, paraszti ésszel orvosolni lehetne. Persze, ezt nagy dérrel-dúrral teszik, és fennkölten hírdetik magukról, hogy ezt így meg így kéne megoldani, de megoldani vagy nem merik, vagy nem is tudják, de lepcses pofijuk az jár, mint a motolla. Kern András levehető ajtajú turmixgépe jut eszembe, mit ha meghallok a mosolyizmok munkához látnak.
De akkor mikor egy okostojás megoldásokat vázol fel, mik a halvaszületett ötlet kategóriájúak, attól sík ideg és sík idom tudok lenni. Számomra elég lesújtó az is, hogy ezen “elméleti emberek” töltenek be olyan posztokat, mik döntési jogkörrel bírnak, és a gyakorlati ember pedig szálanként 
tépdesi ritkuló loboncát. Tudomén, hogy a papíron az egyenes is görbe, de ha valamit a valóságban kell kivitelezni, azt nem árt szakikra és nem bakiszakikra bízni. Ezen hutyutyúbajnokok ráadásul bőszen állnak ki a hülye papírjaikat lobogtatva, és a gyakmanus pedig azt kívánja, hogy repüljön el, a papírjaival együtt, mint a “győzelmi zászló”…
Mindenkinek, volt, van ,volt lesz ilyen főnöke, vagy ismerőse, jelzem az utóbbi az elviselhetőbb. Aztán van ugye a másik csapat, a problémamegoldók…
Ők azok akik  valóban szállítják a megoldást, ha esik, ha fúj… Nincs köntörfalazás, nincs kombinatorika, lazán aszociálva szocializálják a gondokat, teszek…és nem  dumálnak. A tettek emberei ők, de kik ŐK?
Családanyák kik a semmiből varázsolnak vacsorát és tiszta ruhát, mert az igazi “rezsicsökkentés” nem más, mint egy családanya tudása. Férfiak, kik hallgatnak és dolgoznak leszegett fejjel, küzdenek védenek és óvják családjuk.
Nem kellenek nagy tettek ahhoz, hogy hősök legyünk, a nagy tettek az az apró győzelmek kivívása is.

Ha gondod van, és egy szöget szeretnél beverni, ne agyalj, ne filózz, fogd a szöget és a kalapácsot és verd be. Ennyi….. 🙂